Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Visszapillantás

VISSZAPILLANTÁS sokból „perszonális státust", azaz személyi állományt kell életrehívni. Minden száz munkáshoz egy és minden 50 szekérhez szintén egy igazgatót kell rendelni. Új építkezésnél minden 25 munkáshoz egy pallér, reparáltatáskor pedig száz munkáshoz jut egy pallér, akiket ugyancsak a főinspektor választ ki. A főinspektor, az inspektorok és a pallérok kötelezettségei részletesen elő vannak írva. Kő- és fahidak építésének a vármegyei geometra felügyelete mellett kell történnie, a közelebb lakó mesteremberek bevonásával. A főinspektor kötelessége minden esztendő elején a geometrával egyetértésben az újonnan építendő és javítandó hidak iránt javaslatot tenni. Hidak, csatornák és vízfolyások munkálatainál az ezekhez értő mesteremberekkel a geometra utasításai szerint szerződéseket kell kötni és a szükséges anyagokat előtte való télen kell beszerezni. A felhasználandó anyagok között szerepel a mész (hidak építésére, boltozatok „csinálására", falak emelésére), továbbá a fenyő- vagy cserfa ugyancsak a hidak építésére és utak „karzattyaira". A hidak „világossága" 3 vagy 6 lábnyira terjed, kemény kőből építtetnek és a világosság oly magasra emeltessen, hogy azon a víz akadály nélkül lefolyhasson, és az iszappal behordatna, kitisztíttasson. A boltozat egy téglánál vékonyabb ne legyen. A hidak történetének ismertetéséhez lényegesen hozzájárult az a szemléletváltozás, mely a hidak építését és karbantartását irányító főhatóság szakemberei sorában a XX. század derekán kezdett elterjedni és a század második felében gyökeret vert. A század elején a régebben épített hídnak nem volt történeti, sem esztétikai értéke, sem tájformáló jelentősége. A jelentéktelen használati iparcikkekkel tekintették egyenértékűnek, amelyet el kell tüntetni, ha már nem felel meg feladatának. Ennek a rideg, egyoldalú felfogásnak csak lassan sikerült gátat vetni és a múltnak és a szépnek a tiszteletét hivatalosan is elismertetni. Nagyobb folyók áthidalására való fahíd típusterve 1808-ból Ennek az új, korszerű szemléletnek egyik korai megnyilvánulása volt az a rendelkezés, amellyel a minisztérium mint a hidak főhatósága elrendelte azoknak a hidaknak és egyéb műtárgyaknak az összeírását, amelyek 1. nincsenek állami kezelésben, 2. a századforduló előtt épültek, 3. kiépített, kiépítetlen vagy felhagyott közúton állnak, 4. közforgalmú, vagy gyalogos közlekedés céljára épültek, 5. kifejezik koruknak építészeti jellegét. Az összeírásnak tartalmaznia kellett a híd vagy műtárgy pontos helyét, építésének évét, esetleg hagyományos nevét, jellegét, a szerkezet anyagát és egyéb adatokat [31]. A felhívást valamennyi megye és a fővárossal együtt öt megyei jogú város vette kézhez. Közülük érdemleges válasz Pest megyével együtt 14 megyéből és a városok közül csak Budapestről érkezett. Pest megye válaszában egyetlen híd szerepelt (a szentendrei Kőhegyen a 3,65 m nyílású terméskő-boltozatú Szmerdán híd), míg a főváros válaszirata csoportosítottan 2 műemléket (Alagút és Lánchíd), 5 műemléki védelem alatt álló műtárgyat (közte 4 hidat) és 7 egyéb figyelemre méltó műtárgyat sorolt fel. Mindezekről könyvünk a maga helyén említést tesz. 27