Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

Egyedi hídleírások

Egyedi híd le írások 3* Ipoly-hidak Ipoly kiöntött, és az átkelés teljesen lehetetlenné vált. Az orosz hadsereg átkelési kísérletei alkalmával igen sokan a jeges vízbe vesztek. 1945-46-ban az orosz hadsereg használhatóvá tette a híd közbenső nyílását. 1950-ig üzemelt a fa provizórium. Az épen maradt magyar nyílást az ötvenes évek elején a magyarok elbontották. A szlovák nyílás sokáig a helyén állt. Az 1956. évi minisztériumi összeírás alapján az újjáépítetlen híd hossza 65 méter, ami azonosítható a magyar oldali elbontott nyílás és a felrobbantott medernyílás együttes hosszával, hiszen ekkor a szlovák oldali parti nyílás még állt. A megmaradt nyílást 1998-ban bontatta el Szécsénykovácsi polgármestere, és eladták ócskavasnak. Ma már csak az üres mederpillérek és hídfők meredeznek ki a folyómederből. A Pont-Terv Zrt. vezetésével elkészültek az újjáépítési tervek. Az egykori három nyílás helyett egyetlen 80 méteres nyílás épülne. Az új felszerkezet alsópályás vonórudas ívhíd. A 120 x 90 cm méretű, szekrény keresztmetszetű acél ívfőtartók felső keresztkötés nélküliek. A tervezett kocsipálya 8 m széles, kétoldali 1,75-1,75 m-es gyalogjárdákkal. A pálya terheit az acél hossztartókkal együttdolgozó vasbeton lemez hordja. A balassagyarmati Ipoly-hidak A múlt század közepén az Ipoly vizét a város környezetében szabályozták. Az új medret közvetlenül a város alatt vezették. Ezzel kívánták megakadályozni a veszedelmes várostüzeket. Az új meder felett kis gyaloghidat építettek. A fahíd hatnyílású volt. Számos képeslapon szerepel a „kishíd", ahogyan annak idején nevezték. A hídhoz vezető utcának a későbbiek során a Madách nevet adták, így a gyalogoshidat hamarosan Madách-hídnak nevezték el. A gyalogoshíd folytatásában, a szlovák oldalon a „Rabok útja" vezetett keresztül az ártéren. A balassagyarmati fogházból mezőgazdasági munkára hajtották a foglyokat a gyaloghídon keresztül, onnét kapta a hidat követő út a nevét. 1919-től demarkációs határ húzódott az Ipoly mentén. A fa gyalogoshidat a feszült háborús környezetben visszabontották. Az elbontott állapotáról, a torzóról is készült képeslap. 1938-ban, a visszacsatolást követően négynyílású, vasbeton kétfőtartós gyalogoshidat építettek az eredeti híd helyére. Nyílásbeosztása 4 x 10,7 méter, a hídszerkezet teljes hossza 42,8 méter, szélessége pedig 2,8 méter. A pályaszerkezet a két hídfőnél tölcsérszerűén kiszélesedik, valamint a középső pillér környezetében is kiszélesedik a híd. A Madáchgyalogoshíd jelenleg is áll, de víz már nincs alatta. A folyószabályozáskor (1966-68) a folyó vizét visszavezették a múlt századi medrébe. A szabályozásoknak köszönhetően az Ipoly ötszáz méterrel került odébb. A kilencvenes évek közepén a határkiigazítást is végrehajtottak, így most ismét a folyó sodorvonala az államhatár. Most ott áll szárazon a forgalom alól kivont gyalogoshíd ötszáz méterre a jelenlegi medertől. A Balassagyarmatról észak felé induló országút egykor fahíddal keresztezte az Ipolyt. Az I. katonai felmérés térképszelvényeitől kezdve valamennyi térképen megtaláljuk a gyarmati hidat. Komáromy Imre, a balassagyarmati kerület főszolgabírója jelentésében 68 öl (129 méter) hosszúnak említi e hidat 1851 novemberében. 1861-ben új fahidat építettek, amely negyven évig szolgálta a közlekedést. Ez idő alatta hidat többször javították, különösen az 1894es királylátogatás alkalmával. A híd forgalma a századfordulón megkövetelte erősebb és nagyobb híd építését. Az építkezés 1902. október 29-én kezdődött egy ideiglenes fahíd építésével. A forgalmat erre átterelték, majd elbontották a fahidat, amelynek a helyére épült az új háromnyílású rácsos közúti híd, három 20,88 méteres támaszközzel. A híd két oldalán a fél-fél méteres gyalogjárda 4,8 méter széles kocsipályát fogott közre. Kisvíz idején a középső nyílás alatt folyt át az Ipoly. Eredetileg a kocsipályának kockakő borítása volt. A régi hídról több képeslap is fennmaradt. A II. világháborúban a visszavonuló német csapatok 1944 decemberében csak a szélső, jobb parti nyílást robbantották föl. A lerobbantott hídrészre épített fa provizóriumon hamar helyreállt a forgalom. A háború befejeztével a berobbantott szélső nyílás helyett egy öszvér szerkezetű hídnyílást építettek. 1966 és 1968 között, az Ipoly szabályozásával egy időben modern, nagy teherbírású hidat építettek a régi hídtól pár méterrel keletre. Az új híd azért vált szükségessé, mert a szabályozások során a régi híd az árvízszint alá került volna, valamint a teherbírása sem volt az igényeknek megfelelő. Az új híd tervezője Répay Géza (Uvaterv), kivitelezője a Hídépítő Vállalat volt. Az új híd monolit szerkezetű, szekrény keresztmetszetű vasbeton híd. A híd teljes hossza 100,02 méter, nyílásbeosztása 28 + 34 + 28 méter, fesztávolságai 29,2 + 35 + 29,2 méter. A pálya szélessége: 1,70 + 8,00 + 1,70 = 11,40 méter. A híd próbaterhelését 1967. december 17-én végezték el. 90