Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

Egyedi hídleírások

Egyedi hídleírások tft Ipoly-hidak még egy kőhíd. A valódi mederhíd zárta a sort. A mederhíd négynyílású fahíd volt. Az egyes ártéri hidak romjai ma is megtalálhatóak. A 19. század elején még csak egy kis gyaloghíd állt a későbbi vicinális út helyén. A 19. század közepén megépítették a hosszú töltést és a sok hidat. 1919-ben mindkét oldalon egy-egy hidat elbontottak, de azokat a trianoni szerződés után visszaépítették. A csehszlovákok a varbói templom kertjében őrállást építettek. 1938-ban a töltés keleti oldalát, amelyet az árvíz támad, lebetonozták. Még a háború előtt az Új-árok-hidat egy árvíz elvitte. 1944-ben a németek a nagyobb hidakat berobbantották. Helyükre az orosz csapatok ideiglenes hidakat építettek, ezek közül háromnak fennmaradt a felmérési jegyzőkönyve, melyeket Galló Gyula törvényhatósági útbiztos készített 1946-ban. Az Új-árok hídját (második ártéri híd) 1963-ban másodszorra is elvitte egy árvíz. Az őrhalmi termelőszövetkezet a régi Új-árok hídtól lejjebb (nyugatabbra) új vasbeton hidat épített, hogy az árterületről a lekaszált szénát be lehessen hordani a faluba. Ez az ártéri híd jelenleg is áll. állami főközlekedési út a vizsgált Ipoly-szakaszon háromszor keresztezte a folyót, a folyás iránya szerint először Ráróspusztánál. Az országút a térség legfontosabb közlekedési gerincútja volt. A Mátyás király korától kezdve jelentős kereskedelmi út Balassagyarmattól Losoncigaz Ipoly völgyében haladt. Itt állt hajdanán a híres rárósi Ipoly-híd, melynél az első említés a híd állapotáról tudósít 1766-ban. Egy 1792. évi közgyűlési jegyzőkönyv már a híd romlott állapotáról és szükséges javításáról szól. 1823-ban nagyobb javítási munkálatokat végeztek. Az 1848. évi híd nyilvántartás részletes adatokat közöl a hídról, amelynek hat egyforma, négy öles és egy, két öles nyílása volt, 110 öl teljes hosszal, 3 öl 4 láb szélességgel. A hosszú hídfeljáró támfalak között futott. A boltozat építésről nem maradt fenn irat, de a javítások miatt számos közigazgatási jegyzőkönyvben szerepel. Rárósmúlyad (44.) Múlyad és Nógrádszakái között a közvetlen összeköttetést egy híd szolgálta, Múlyad falu közvetlen határában. A fahidat először 1872-ben jelzik a térképek. Az első bécsi döntés után a rossz állapotú fahíd mellé, a kifolyási oldalon merevbetétes vasbeton pilléreken nyugvó, folytatólagos acél gerendahidat építettek. Az új híd hatnyílású volt (6 x 12 m, öszszesen 72 m). 1944-ben a szlovák oldali hídfőt és a nyílásokat robbantották föl. A magyar oldali hídfő a ferde szárnyfalakkal, és a híd pillérei jelenleg is állnak. A fahíd az acélhíd elkészülte után is üzemben maradt. A fahíd is elpusztult a második világháborút követően. Cölöpjei alacsony vízállás mellett ma is láthatóak. A rárósi Ipoly-híd A Budapestről Vácon át Kassára vezető 2. számú A múiyadi híd roncsai (2001) A kőhíd elbontása az 1900-as évek elején nagy vitát kavart föl. Akkoriban a mérnökök nem törődtek a múlt emlékeinek megőrzésével. Sokan összefogtak, hogy a 18. századi nagy hidat megmentsék. Végül a hidat elbontották, helyére 1904-ben rácsos szerkezetű acélhíd készült. A változó magasságú, szegmens főtartójú rácsos híd csak egy nyílásból állt. (1956. évi minisztériumi összeírás alapján 62 méter hídhosszal.) 1938-ban a feldíszített hídon vonult be a Felvidékre a balas87