Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

Egyedi hídleírások

Egyedi híd le írások A hidak története szorosan összekapcsolódik a két ország történelmével. Az elmúlt századok több eseménye is befolyásolta a hidak sorsát. Mivel az időszakos gázlók és kompok nem elégítették ki a közlekedők igényeit, állandó hidakat, megbízható átkelési lehetőségeket építettek. A legtöbb híd fából készült, de viszonylag hamar, a legfontosabb helyeken már komolyabb hídszerkezeteket is emeltek. Kőhíd állt Ipolyságnál, Ipolyhídvégen és Rárósnál. A vasgyártás vívmányai nyomán a 19-20. század fordulóján öt közúti vashíd épült az Ipolyon Letkésnél, Balassagyarmaton, Hugyagon, Pösténypusztánál és a korábbi kőhíd helyett Ráróson. Az első világháború befejezéseként a folyó mentén húzták meg a demarkációs vonalat, majd az országhatárt. Sok hídból egyszerre határhíd lett. A hidak két oldalán őrbódékat emeltek, 1919-ben pedig a csehszlovák hadsereg beton bunkereket épített a hídfők közelében. A határőrizetre kaszárnyák is épültek a nagyobb hidaknál. Az első bécsi döntéssel (1938) az államhatár északabbra került, s ismét szabadabbá vált a közlekedés a két part között, egészen a második világháború végéig. A visszavonuló német csapatok a legtöbb hidat felrobbantották, de ezeket rövid idő alatt ideiglenes jelleggel helyreállították. 1945-től ismét itt húzódik az államhatár. A kettős birtokosság megszüntetéséig, azaz 1950-ig a legtöbb hidat használták, de ezek nagy többsége egyszerűbb ideiglenes helyreállítás volt, sokat közülük az orosz hadsereg épített föl. Az államosítással mindenki elvesztette a szomszédos országban fekvő földjét. A hidakat hamarosan elbontották, elhordták. Mára csak az üresen meredező pillérek, s a vízben megbújó cölöpcsonkok és roncselemek mutatják a hidak helyét. Ma az Ipoly felett csak egy-két híd áll. Az Ipoly Ipolytarnóctól határvíz, azonban Ipolyság környezetében mintegy harminc kilométeres szakaszon teljesen szlovák területen folyik, ahol számos híd ma is áll (6 közúti és 2 vasúti). A határszakaszokon Balassagyarmatnál és Letkésnél van közúti híd. A közbenső szlovák folyószakaszon Parassapusztánál van határátkelő, melyhez a Homok és Ipolyság között álló híd vezet. Ipolytarnóc és a torkolat között összesen 47 hídhelyet azonosíthatunk. Ma ezek közül összesen 12 áll, de a határszakaszon csupán négy (közúti és vasúti együtt számolva). Az Ipoly tárgyalt szakaszán négy vasútvonal található, melyeket 1850 és 1951 között építettek. A négy vonal mindegyike keresztezi egy-egy helyen a folyót, ahol hidakat találunk. Az ártéri szerkezetekkel Ipoly-hidak együtt összesen 11 vasúti hídszerkezet áll az Ipoly főmedre, illetve árterülete fölött. A vasúti Ipoly-hidakat a „Vasúti hidak" című fejezetben ismertetjük. Az elpusztult hidak kutatása igen nehézkes. A térség fő tervtára Ipolyságon a II. világháborúban kiégett. Ennek fényében az alább bemutatott anyag csak töredékes és természetesen messze nem teljes, további kutatások szükségesek. Négy Ipoly-hidat külön fejezetben részletesebben is bemutatunk, előtte több másik híd hely történetét rövidebb formában ismertetjük. A hidaknál feltüntetett sorszám a 47 hídhely főbb adatait bemutató táblázat számozásával azonos. Ipolydamásd - Helemba (2.) Helemba és Damásd között a 19. században fahíd állt, majd később komp üzemelt. Mégis ez az elpusztult hídhely kilóg a többi hiányzó híd sorából. Ennek oka, hogy e híd utolsó eltűnése nem a háborúhoz kötődik, hanem közvetlen az elmúlt pár év eseményeihez. A legutóbbi hidat 1989-ben építette az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat. A híd szolgálta a nagymarosi építkezések munkagép- és anyagszállítását. A szerkezet teljes hossza 79,5 m volt, teherbírása 40 tonna. A két 0,6 m széles kiemelt szegély 3,6 m széles kocsipályát fogott közre. A 12 nyílású híd támaszközei 5,40 méteresek voltak. Valamennyi támasz acél cölöpökből állt. A híd felszerkezete 12 független kéttámaszú szerkezetből állt. A pályalemezt NPO tartók alkották. Ipolydamásdi félállandó hídszerkezet