Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

A megye hídállománya

A megye hídállománya Hidak és a művészet Hidak persze mindig is voltak, így Ipolyságon már 1266-ban boltozott híd épült. Sajnálatos, hogy a tö­rök uralom alatt ez a híd elpusztult, s képi ábrázolá­sáról sem tudunk. A török korból maradt - legalábbis a szakirodalom így tartja - Poltámál egy erőt sugárzó háromnyílású félköríves boltozott Ipoly-híd. Építési idejét 1600 körülire teszik [2]. A híd nyílásai nem na­gyok, a híd egésze azonban erőt, állandóságot sugár­zó. A híd tervezőjének gondosságát, tudását jelezi, hogy napjainkban is jó állapotban áll ez a „török-híd", igaz már nem rajta halad a főút forgalma. A művészet körében lehet megemlékezni a II. Jó­zsef korában készült I. katonai felmérés térképszel­vényeiről, melyek nemcsak pontosan, hanem gyö­nyörű grafikával és színezéssel ábrázolták a terepet, az utakat, a hidakat [3]. A hidak díszítésében hazánkban, így Nógrádban is a hidak védőszentjének Nepomuki Szent Jánosnak a szobra volt a leggyakoribb. Érdekes, hogy Nagyoro­sziban 1789-ben a História domusban azért maradt fenn két boltozat emléke, mert az egymáshoz közellé­vő két híd között Nepomuki szobor állt [4]. Rároson 1791-ben lett kész a monumentális (110 öl, 208 m) hídnyílású kőhíd, amelyen különle­gességként aranyozott öntöttvasból készült a hidak védőszentjének szobra [5]. Nógrád megyében, különösen a 19. század ele­jétől sok, viszonylag nagyméretű, többnyílású bolto­zatot építettek, így Romhányban (1795 előtt), Pata­kon (1800) és Héhalom (1833) háromnyílású hidak épültek. Sajnos a viszonylag bőséges levéltári anyag ellenére pontosan nem ismerjük ezen hidak építés­történetét, e hidak azonban önmagukért beszélnek. Nem típushidak a Héhalomnál épült a legnagyobb nyílású, legkecsesebb pedig Romhány szobordíszes boltozata. Romhány műemlék boltozata, Dr. Imre Lajos ecsetrajza Mindhárom híd műemléki védettségű, sőt még két kisebb, egynyílású híd is védett emlék: Patak és Szendehely boltozata. A Patakon, ma már közúti forgalmat nem vise­lő híd mellvédje - homorú kialakítása - egyedül­álló a hazai gyakorlatban. Sajnos a malomárok feliszapolodottsaga és a védőtetős Nepomuki Szent János szobor furcsa megoldása rontja ennek a ked­ves hídnak a képét, Szendehelyen pedig a híd kör­nyezete nem méltó a hídhoz. Műemlékeinket pedig meg kellene becsülni. A megyei hídtörténet könyvso­rozatban azért szentelek egy rövid fejezetet a hidak és a művészetek kapcsolatának, hídjaink védelmé­nek, mert sajnos nincs minden rendben. Igen kevés a műemléki védettségű híd (41), ez a több mint 13 ezer hídnak elenyésző hányada, ám több eseten még ezen hidak látványát is rontják közművek, elekt­romos-vezetéktartó oszlopok, a környe­zet elhanyagoltsága. Óvjuk, védjük jobban értékeinket! Nemcsak a több százéves múltra visszatekintő múltú boltozott hidak le­hetne/lehetnének műemlékek, hisz pl. Zielinski Szilárd a 20. század elején nemzetközi viszony­latban is merész és szép, karcsú vasbe­ton hidakat terve- Pásztó Nepomuki Szent János zett. Sajnos Nógrád szobra 1960-ban, megye mai területén dr. Gáli Imre felvétele nem maradt fenn alkotása, pedig volt [6]. 1912-ben Somlyóbányán egy rendkívüli - hétnyílású, 200 m hosszú - vasbeton ívhíd épült, egészen egyedi megoldással. Dicsére válna ma is, nemcsak Salgótar­jánnak, hanem hazánknak is, ha látható lenne, ám ér­zéketlenül több évtizedes „munkával" eltemették ezt a csodát. Érthetetlen, hogy bár sok jó képeslap ismert­té tette ezt a hidat, s a ma élők közül rentgetegen lát­60

Next

/
Thumbnails
Contents