Hidak Nográd megyében (Salgótarján, 2007)

Bevezető

Bevezető Patak műemlék boltozata, Makai Tamás felvétele A Hidak Nógrád megyében c. könyv egy sorozat 15. kötete, az előzőkhöz hasonló felépítéssel; sok illusztrációt - térkép, terv, fotó - tartalmaz, így az érdeklődő olvasó képet kaphat a megye hídjainak sokszínűségéről, érdekességeiről, szépségéről, ugyanakkor a szakemberek, a későbbi kutatók számára viszonylag bőséges irodalmi hivatkozást és forrásokat tartalmaz. A megye hídtörténetének kutatásában nagy segítség volt Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története, dr. Gáli Imre: Régi magyar hidak c. műve, Hajós Bence Ipoly-hidak történeti kutatása, valamint Hargitai Jenő több hídleírása, s természetesen a Nógrád Megyei Levéltár. Igen sok helyről kaptam segítséget, enélkül lehetetlen lett volna még töredékesen is összeállítani ezt a könyvet. Több nehézség is volt: a megye területe többször jelentősen változott, a legnagyobb módosulást a trianoni békeszerződés hozta. A történelmi Nógrád megye egészéről csak érintőlegesen szól ez a hídtörténet. Súlyos kár, hogy a II. világháborúban a Balassagyarmati Államépítészeti Hivatal terv- és iratanyaga jórészt elpusztult, így eredeti tervek, törzskönyvek alig találhatók; az Ipoly-hidak pedig 1944, illetve 1950 óta, néhány kivételtől eltekintve újjáépítésükre várnak. Az Ipoly-hidakon kívül igazán jelentős nagy műtárgy kevés, mégsem szegényes a megye hídállománya. Számos kőboltozat épült már a 18. században, sőt Ipolyságon már a tatárjárás után, Poltáron valószínűleg a török hódoltság alatt boltozott Ipoly-híd épült, s Rároson is 1791-ben 110 öl hosszú kőhíd épült. A Zagyván és kisebb vízfolyásokon (Galga, Lókos-, Derék- Bér-patak) is épültek jelentős, máig a forgalmat viselő boltozatok. Egyedülálló ilyen szempontból a megye hídállománya: öt műemlék boltozata van, közülük három háromnyílású, s egy kivételével 1833 előtt épültek. Nemcsak boltozott hidjai miatt figyelemre méltó Nógrád hídállománya, hanem korai fa- és acél vasúti hidjai miatt is, a vasbeton hidak között pedig egy méltatlanul elfeledett, s eltemetett, hétnyílású, 200 m hosszú ívhíd egyedülálló a hazai hídépítésben, természetesen erről külön fejezetben szól ez a könyv. Salgótarjánban jelenleg folyik a 21. számú főút elkerülő szakaszának építése, e munka során pataklefedés, támfalak és nagy hidak építése folyik, e munkákról és az Ipoly-hidak újjáépítésének előkészítéséről is szó esik e könyv lapjain. A könyv anyagának összegyűjtésében a megyei közútkezelő igazgatója, Ürmössy Ákos és munkatársai, Serfőző Tamás főmérnök, Makai Tamás és Hajós Ferenc hídmérnökök mindenben támogatták munkámat. A levéltári kutatásban Galcsik Zsolt levéltáros (Nógrád Megyei Levéltár); Tóth Tamás (Nógrád Megyei Levéltár Balassagyarmati Részlege); az Állami Levéltár Besztercebánya Nagykürtösi Részlegénél (MV SR Státny archív v Banskej Bystrici Pobocka Veíky Krtís) Durdék Tibor; a Szlovák Állami Levéltár Losonci Részlegénél (MV SR archiv v Banskej Bestrici Pobocka Lucenec) Mária Adamová levéltárvezető; a Nógrádi Történeti Múzeumban dr. Szvircsek Ferenc c. múzeum igazgató és Sipos Ákosné közgyűjtemény kezelő; a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban Majcher Tamás igazgató; a Balassagyarmati Palóc Múzeum; Pásztói kiállítóhely: dr. Hír János igazgató; a Közlekedési Múzeumban Szabó László muzeológus; a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjteményben Szászi András; a 5