Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közútjainak története a 20. századig

A megye földrajzi adottságai törte hatalmas árterét. Ez a szabályozások óta meg változott. A folyó szabályozási munkái a XIX. sz. harmincas éveiben indultak meg. A munkálatok kiemelkedő szervezője Széchenyi István, tervezője Vásárhelyi Pál volt. A szabályozások kö vetkeztében a folyó Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakasza 230 km-ről 120 km-re rövidült. A folyamszakaszon 13 átvágást végeztek. Az éles és összehajló kánya rulatokban végzett átvágások a Tisza medrét egyes szakaszain kiegyenesítették vagy ívszerüvé egyszerűsítették. Ennek következtében jobbról és balról holtágak egész sora szegélyezi a folyót. A Zagyvát a Tisza legjelentősebb mellékfolyójaként tartják számon. A két folyó Szolnoknál egyesül. A Zagyva Jászfényszarunál lép a megye területére. Legjelentősebb mellékvize a Tárna, mellyel Jászjákóhalma határában egyesül. JyA'élMke -• A megye délkeleti részén két sajátos csomópontban egyesül a Körös, a Berettyó és a Hortobágy. A Körös (a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körös vizei folynak össze) Mezőtúr határánál lép megyénk területére. Számos átvágással leegyszerűsített medre - a régi kanyarulatok huroksorától kisérve Kunszentmártonnál Dél-nyugat felé fordul és Szelevénynél hagyja el a megyét. A Hortobágy vizével egyesült Berettyó Túrkeve határában ömlik a megye területére, majd Mezőtúr határában folyik tovább. Több kanyargós ív után a Körösbe torkollik. A Körös-Berettyó-Hortobágy vizeit is csak nagyszabású ármentesítő munkákkal lehetett rendezni. [1] Szabályozás előtt így kanyargott a Tisza (Lányi Sámuel térképe, 1845) Irodalom [ÍJ Jász-Nagykun-Szolnok megye Kézikönyve, CEBA 1998.