Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

Szikszai Mihály: Levéltári érdekességek a megye hídjairól, réveiről

LEVÉLTÁRI ÉRDEKESSÉGEK A MEGYE HÍDJAIRÓL, RÉVEIRŐL Az 1876-ban létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye három sajátságos területet, a Jászságot a Nagykunságot és Külső-Szolnok vármegyét egyesített. A Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság hazánk történeti fejlődésének sajátos tájegysége, amely 1876ig Jászkun Kerület néven egységes önálló törvényhatóságot alkotott. Ennek következtében a megye területén az út- és hídügyek intézése két helyen történt. A Jászkun Kerületek Jászberényben, a Külső-szolnoki részek Egerben végezték ügyeik intézését. A Kerület legfőbb hatósága a kerületi közgyűlés (generális kongregáció) volt. A közgyűlésekről rendszeresen vezettek jegyzőkönyvet, ezekben nagyon sok utakkal, hidakkal kapcsolatos intézkedés található. Nagyon jó forrásanyag a jegyzőkönyv mellékletét képező iratanyag, a Jászkun Kerület közigazgatási iratai, amelyhez jól használható mutató is készült. Az iratok között számos korabeli térkép vagy híd tervrajza is megtalálható. A vármegye megalakulásától tartotta üléseit a törvényhatósági bizottság. Ez rendszeres időközökben közgyűléseket hívott össze. A közgyűlés elnöke a főispán volt, a törvényhatóság első tisztviselője pedig az alispán. A közgyűlésről minden esetben készült jegyzőkönyv, ebben 1876-1944-ig minden jelentősebb útés hídépítés megtalálható. Az alispán iratainál is sok hídépítéssel kapcsolatos irat található. A révekkel kapcsolatban még jobb forrásanyagot nyújtanak az alispáni iratok. A révjogot az 1890. évi I. te. alapján a tulajdonosnak igazolni kellett. A 71. §. szerint azokat a réveket, hajóhidakat, amelyeket hajózható folyón létesítettek, minden esetben hatósági engedélyhez kötötték. Az engedélykéréshez benyújtották a komp, illetve hajóhíd műszaki terveit. Ez magában foglalta a műszaki leírást, a helyszínrajzot, a szerkezet és a kezelés leírását, valamint a szükséges partbiztosítás, mederrendezés tervezetét. A rév engedélyokiratát szintén az alispáni hivatal állította ki. Az engedélyt nyert réveket egyéb víziművekkel együtt bejegyezték a vízikönyvbe. Ezt vízfolyásonként állították fel, így minden folyó külön számot kapott. A révekről még külön nyilvántartást vezettek "Kompnyilvántartás" elnevezéssel. Az első fahídterv Jászberény város iratainál található. [1] Az 1788-ban készült terv a berényi Kecske-lábi zúgónál létesítendő fahíd szerkezeti rajzát ábrázolja. A 11 öl hosszú fahíd rajza kiegészítő részként készült egy vízimalomhoz, mégis a megye levéltárunkban őrzött legrégebbi fahidtervének tekinthetjük. A legrégebbi boltozott kőhidak terve 1782-ből származik. [2] A Bedekovich Lőrinc által készített hídtervek a Jászberény-Jászárokszállási úton a Nyavalyka-ér, Nagy-ér, Kis-ér hídjait ábrázolják. A Nyavalyka-ér hídja 13 öl 5 láb hosszú, három nyílású. A Nagy-ér hídja 12 öl hosszú, nyílásai 2x2 öl 3 láb. A Kis-ér hídja 3 öl 3 láb hosszú. Kuriózumnak számít Rábl Károly 1800-ban készített terve a Kunszentmártonnál építendő kőhídra. Ez a tervezet a nagy költség miatt nem valósult meg, ellenkező esetben ugyanis a hortobágyi híd és a karcagi Zádor-híd mellett egy jelentős hosszúságú kőhíd állna Bedekovich Lőrinc három boltozat terve (1782) (J-N-Sz Megyei Levéltár, Jász kerületi iratok 1784. D capsa XVII. Fasc.) No. 1. 60