Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Történeti előzmények

Történeti előzmények, hidak, révek, vámok A honfoglalás korában Heves megye területe még ritkán lakott vidék volt, nem tartozott a legkorábban betelepült részek közé. A magyarság fokozatosan alakította ki szálláshelyeit. A települések kialakulásában a földrajzi adottságok döntőek. A keletről származó nagyállattartó és földművelő magyarok lehetőleg folyók, patakok mellett tanyáztak, a nemzetségfői központok is vízfolyások mellett létesültek (pl. Pata, Heves, feltehetően Eger). Valószínűsíthető, hogy a megye területén Árpád és utódai nagycsaládjába tartozó személyek is megtelepedtek [1]. Taksony, majd Géza fejedelem idejében a 950—960-as évek hadjáratai után visszamaradt oroszok és besenyők határvédő helyekre, vám- és révhelyekre telepedtek le, illetve telepítették őket (pl. Heves megyében Gyöngyösoroszi, Besenyő puszta, Bögérbesenyő = Dormánd, Besenyőtelek). A X. században a Pók-ere tiszai torkolatától Hajóhalomig királyi hajóút volt. Nem zárható ki, hogy ennek részletét jelöli csónakútként a A HML U 374. sz.. térkép kivágat a 14 HML U 374. sz. térképe [2]. Az Eger-patak torkolatánál palánkvárral biztosított révhely és sóraktár kialakításával központi hellyé fejlődött Poroszló. A palánkvárkörnyékének Gézakori birtoklására utal a Tisza-parti Aponyhát, illetve a Sarolt fejedelemasszony birtokát képező Sarold (Sarud) is [3]. A területen lévő földvárról Anonymus is megemlékezett. A korabeli utak vonalvezetését a vámok és vásáros helyek ismeretében határozhatjuk meg. Szent István korában már kiterjedt vásár-, híd-, rév- és határvámokról van adatunk, itt hidaknak is lenniük kellett. A vámhelyeket általában ott állították fel, ahol korábban is út vezetett, vagy az út kisebb-nagyobb vízfolyás hídján haladt keresztül. Heves megyében az egri püspöki székhely, a pásztói cisztercita, a kompolti és poroszlói bencés monostorok, a szarvaskói és kistályai latinus helyek, a Csobánkák gyöngyösi birtokközpontja vonzásának köszönhetően kialakulnak a főbb piachelyek. A piacokra, vásárokra vitt áruért a terület birtokosa vámot szedett. A városok és a nagyobb települések a kereskedők által használt komp vagy rév használatáért szedtek vámot. Ez volt a naulum, vagy vízi vám. A vásáros helyekre vezető utak és hidak használatáért száraz vámot (telonium) szedtek. A megye területén igazolhatóan vámmal rendelkező helyek voltak a következő településeken: — 1421-ben Zsigmond király Adácsnak ad vámszedésre engedélyt [3]. — 1248-ban IV. Béla rendelkezése szerint az egri püspökségnek „Adományozzuk továbbá a poroszlói vám harmadrészét szárazon és vízen egy kúriával együtt Poroszló falu felső részén, amely Hevesújvár megyéhez tartozik egy nagy