Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

A Poroszló–Tiszafüred közötti Tisza-híd

Egyedi hídleírások A Poroszló—Tiszafüred közötti Tisza-híd 1248-ban a kedvező adottságú átkelőhelyet IV. Béla oklevele már említi [1], Természetesenjóval korábban is használták már itt a révhelyet. Földrajzi nevek: Hajóhalom, Hajóuta a révhajóra utalnak. A középkorban az átkelőhely Örvény és Poroszló között helyezkedett el. A 13. században két országos főutat kötött össze az örvényi-poroszlói országút [2]. A Debrecen—Tiszafüred—Füzesabony útvonal, mint tudjuk a kereskedelem, főként az állathajtás útvonala volt. 1346-tól a Hortobágy széles vizén épített hídról már okleveles adat áll rendelkezésre [3]. 1695-ben Poroszló postajárat végpontja lett, majd Debrecen felé meghosszabbították a járatot. 1730-ban néhány száz méterrel arréb került a füredi határba az átkelőhely. 1731-ből bővebb leírás maradt fenn az itt működő hidasról [2]. Az I. katonai felmérés térképszelvényén a Tisza jellegzetes hurokkanyarjában odavezető utat és révátkelést láthatunk. 1822-ben Poroszló lakosai töltést kívántak építeni, gr. Károlyi István azonban, vámszedés ellenében maga vállalta ezt a munkát [4]. 1833-ban a regényes életű Pankotay Józsa György gr. Károlyitól 25 évre bérbe vette a révet, azon kötelezettséggel, hogy állandó hidat épít a Tiszán, a közbirtokosság pedig vállalta a megfelelő töltés megépítését [3]. A Tiszán átvezető út jelentőségének felismerését jelzi, hogy ekkor készült el a hortobágyi Kilenclyukú kőhíd. 1834-ben elkészült 36619 pengőforint költséggel a tölgyfa anyagú Tisza-híd, más források szerint a híd 34 ezer pengőforintba került [5, 2]. 1840-es évek közepén a jégzajlás elvitte a híd kétharmadát, majd 1846-ban meghalt Józsa „Gyuri", ám szerencsére az állandó tiszai átkelés igénye oly nagy volt, hogy a Balthasár János királyi mérnök készítette tervek megvalósításához, már 1846-ban hozzákezdtek, Pfozer János ácsmester irányításával. Alig készült el a híd, az Első Tiszai Gőzhajózási Társulat azt javasolta, hogy a hidat meg kellene emelni vagy felnyitható részt kellene kialakítani. A tárgyalások még 1848 elején is folytak, a forradalom és szabadságharc azonban más fordulatot hozott a híd életében. 1849. július l-jén stratégiai okokból a magyar kormány parancsára a hidat felégették P]. A szabadságharc leverése után az érdekeltek kártérítési igénye nem talált meghallgatásra. A nagy vasútépítési program során nyilvánvalóvá vált, hogy a térség bekapcsolásához a közlekedési rendszerbe, állandó híd kell a Tiszán, ehhez pedig állami támogatás szükséges. Döntő fordulatot a Debrecen—füzesabonyi helyiérdekű vasút tervének megszületése, s egy országgyűlési parlamenti interpelláció hozott (1889. március 27.) [2]. 1890—91-ben a Debrecen—Füzesabony helyiérdekű vasútvonal megépítésének részeként a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár ötnyílású, hegesztett vas anyagú, alsópályás, szegecselt, rácsos hídszerkezetet épített 30+3X70+30 m-es támaszközökkel. A szélső nyílások párhuzamosövű többszörös rácsozásúak, a középső nyílások csonkaszegmens alakú, 8,5 m magas, oszlopos rácsozása szerkezetek voltak [6, 7]. Egyes források szerint a hidat Feketeházy János tervezte. A híd szerkezetének egyes jelei alapján ez valószínűsíthető [14]. A híd vegyes üzemíí volt, tehát vonatmentes időben áthaladtak rajta a közúti járművek is. 1919 nyarán a Tiszafüred felőli három nyílás vasszerkezetét és két mederpillért felrobbantották. A forgalom 1920 karácsonyáig szünetelt, amikorra elkészült egy háromnyílású, 90 m 137