Hidak Heves megyében (Eger, 1998)

Földrajzi adottságok

Földrajzi adottságok másrészt a hegyvidéki részek egyre csökkenő faállománya nem segíti elő a csapadékgyűjtést. A patakok nyáron elapadnak, tavasszal megduzzadnak és károkat okoznak. A megye legjelentősebb folyóvize a Tisza, amely egyben Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megye között határt képez. A Kárpát-medence keleti felének vízgyűjtője. A Tisza az Alföld táj alakító tényezője. A maihoz hasonló Tisza a pleisztocén—holocén fordulóján alakult ki, 10—12 ezer évvel ezelőtt. Ekkori mederváltozásaival 100 km-es szélességű sávot érintett [6]. Hatalmas hordalékkúpját többször végigpásztázta. Mederváltozásait a kéregmozgások a hordalékosság, valamint az éghajlat (a hőmérséklet és csapadék) változása eredményezte. A mai Tiszát az ó-holocénkori mozgásfázis alakította ki [7]. A folyó pályája a Mátra és Bükk lejtője felé terelődött. Végleges pályáját a jobb oldali mellékfolyók feltöltő tevékenysége módosította. A Tiszát és környékét az írásosan először említők (Marcellinus, Priszkosz Rhetor) kanyargós pályájú, a kiterjedt térségeket lassan körülfolyó, mocsarakkal telt vidékként jellemzik [8]. A Tisza Heves megyei szakasza a felszín alakítása szempontjából kanyarogva feltöltő vízfolyás, középszakasz jelleggel [9]. A „Szőke-Tisza" elnevezést az iszap formájában lebegve szállított hordaléknak köszönheti. A Heves megyei szakasz kb. 125 km hosszú. A megye területén a Kis-Tiszának nevezett hajdani Tisza-meder szigetet fog közre a Tiszával. A Kis-Tisza a szabályozások után lett a Laskó és az Eger vizének levezetője. Különösen a Közép-Tiszavidék jellemzői voltak a fokok, amelyek a folyót kísérő hátakon keletkezett kiszakadások voltak. A Tisza és mellékfolyói mentén a vízborítások jóval nagyobbak voltak, mint a dunaiak és összefüggő területet alkottak [10]. A Tisza völgyében a vízrajzi viszonyok a múlt században megkezdett szabályozások során megváltoztak. A Tisza legjelentősebb mellékfolyója a Zagyva. Hossza 179,4 km. Vízgyűjtő területének nagy része a Cserhát és a Mátra területére esik. Mellékfolyói a Tárna, a Galga és a Tápió. Nagyságban a második a Tisza mellékfolyói közül a Tárna, 105 km hosszúságával, viszont a legnagyobb vízgyűjtő területtel rendelkezik. A Parádi-Tarna és az egyesült Tárna a Mátra keleti határa. Törésvonal mentén halad. Mellékfolyói, az Ágói-, a Nagy- és a Mérges-, a Gyöngyös-, a Bene-, a Tarnóca-, és a Kígyós-patakok. A megye vízfolyásai közül a harmadik leghosszabb a Laskó-patak, amely a Kis-Tiszába ömlik. Hossza 74 km. A X. század végén a Laskó-patak őse a mai Hanyi-ér mentén haladt, a mai Laskó alsó szakasza pedig az akkori Egerpatak völgye volt. A XV—

XVI. századi változások eredményeként a Laskó-patak Füzesabonynál kettéágazódott, természetes hátravágódás, vagy mesterséges átmetszés révén. Az egyik ág továbbra is a Hanyi-ér felé tartott. A XVIII. század elejére szűnt meg a Laskó lefolyása a Hanyi-ér mentén. A kettéágazás másik iránya délkeletre, Sarud határában átvágott a Tisza felé. A Laskónak szabályozása után (1860—67) új torkolatot alakítottak ki [11]. Az Eger-patak nagyságban a negyedik Heves megye folyóvizei közül, a Kis-Tiszába ömlik, útja során felveszi többek között a Tarkányi-, Ostoros-, Kánya-, Hór-, Kácsi-patakokat, valamint az egri meleg források vizét is. Hossza 68 km. Több ágból ered, ezek Mikófalvánál egyesülnek és innen nevezik a patakot Egernek. A forrásvidék tengerszint feletti magassága 330 m, a torkolatvidéké 93 m [12]. A Bélapátfalvi-medencétől völgye tektonikus, az Almárig tartó szakaszon a patak kanyarogva bevágva folyik (Szarvaskői szurdok). A pataknak Mikófalvától Makiárig teraszos a völgye. A völgyben öt teraszt sikerült kimutatni. Dél felé a völgysík kiszélesedik és Maklár alatt törmelékkúpfelszínre érkezik. Utolsó szakaszán a törmelékkúpfelszínen folyását többször változtatta, jelenlegi medre mesterséges. Ma Maklárnál az Eger kettéágazik, a keleti ága a Rima, Egerfarmostól keletre ömlik újra az Eger vizébe [13]. Már a történeti idők kezdetén is mocsaras volt az Eger-patak mente, csak tudatos emberi beavatkozás tudta letelepedésre alkalmassá tenni, pl. Eger város mai területét is. Ez a munka az Árpád-házi királyok korában indult meg. A városon belül a patakot két ágra osztották, az egyik ág a mesterséges malomárok volt. A XVIII. század elejére az Eger-patak keletebbre vándorolt, elhagyta a Laskóval Egerfarmos ha11