Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Beton és vasbetonhidak (Simonyi Alfonz)

BETON ÉS VASBETON HIDAK csömöszölve. A vasbetéteket 30, Ül. 100 mm vastag beton takarja. A rácsos oszlopok a terepszint fölött álló alaptestbe bebetonozott talpcsavarokkal vannak lekötve. Az oszlopfők süvegszerűen vannak megérőA debreceni Vágóhíd utcai felüljáró (A merev vasbetétes tartóoszlop) sítve, s ezekre fekszenek rá a kereszttartók, amelyek kibillenés ellen csavarkötéssel vannak az oszlopfőkhöz kötve. A kereszttartók: 2-2 db 400 x 156/12 x 24 méretű hengerelt I tartók. Erre fekszenek fel közvetlenül a főtartók: a már említett 400-as, a nagyobbakban 500 x 186 / 20 x 30 mérettel. A főtartók is betonnal vannak körbecsömöszölve, amelynek teljes szerkezeti vastagsága hídközépen 940, szélső hídfőnél 720 mm. A szerkezeti betonra elhelyezett szigetelést 5 cm vastag betonréteg védi. E fölött volt a nagykockakő burkolat. A hídfők anyaga kő illetve tégla. A híd szélessége 12,20 m, keresztmetszeti elrendezése pedig: 9,0 m széles kocsipálya, 2 x 1,5 mes gyalogjárdakorláttal. A híd északi felén, a kocsipályába süllyesztett villamosvasúti vágány volt beépítve. A híd utóéletének két eseményét kell megemlíteni. A vasúti vontatás villamosítása miatt a híd alatt is süllyeszteni kellett a fővonali vágány pályaszintjét, mintegy 70 cm-rel. Szükség volt tehát a pilléralapok megerősítésére. A nyugati oldali pillérsor köré vont 10 cm vastag vasbeton szádfalat süllyesztettek le közel 3,0 m mélyen s a közte lévő talajba cementpépet injektáltak. A következő módosítás akkor érte a hidat, amikor elhatározták a villamosszárnyvonalak megszüntetését. Ez alkalommal 1976-ban - felszedték a villamos vasút vágányait, a nagykockakő burkolatot aszfalttal cserélték le és a keleti feljáró éles kanyarulatát csaknem egyenesre korrigálták. Ekkor bontották le a híd mindkét végén volt és már erősen tönkrement lejáró acéllépcsőket. A híd ma is áll, és ez a város egyik legforgalmasabb felüljárója. A vasbetonhidak között kell említenünk a debreceni „homokkerti felüljárót" is, amely eredetileg vashídként épült. Története ott kezdődik, hogy 1857. után megnyílik az új vasúti indóház. A század utolsó éveiben a pályaudvaron 6 személyvonati vágány mellett van 15 tehervonati, s az egészen északra kitolódott közúti átjáró már 4 meglévő vágányt keresztez, egyre többször várakoztatva a közúti járókelőket. Az akkori Tiszai Vasutak, majd Államvasutak tovább bővíti a vágányhálózatot, s új „indóházat" építtet. A város a bővítéshez szükséges területeket díjmentesen adja a vasútnak. Talán ennek fejében dönt a vasút úgy, hogy az új állomásépülettel együtt felépül a „váradi országút felüljárója is" [3] 1897. nyarán a vasútállomás fejlesztése el is kezdődik. 1901 -ben már tető alatt van az új „hatalmas épülettest", melyet 1902. július 7én adnak át az „utazó közönségnek". [4] Egy vasúti helyszínrajz, melyen 1898-ból származó jóváhagyási záradék található [5], már ábrázolja az építendő felüljárót. Az építés azonban csaknem 10 45