Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

Simonyi Alfonz: Fahidak a vármegyében

FAHIDAK A VÁRMEGYÉBEN log, sem szekérrel nem lehet közlekedni. Ráviszi hát a várost a kényszer arra, hogy a gyalogutakra rövid keresztgerendákra fapalló borítást, a kocsiútra szalmát, rőzsét vagy gallyakat terítenek. A kis fagerenda hidakról írásbeli feljegyzés 1685-ből való: „Nagy Notandum. (Végzés) A templom körül való hidakat és padlókat, a Vajdainé házátúl fogva Bika Andrásné házáig a Felsőjárás közönségesen tatozik építeni" [5]. A következő említés 1698-ból való, miszerint „Az utczákon lévő el romlott Padlóknak hidak megtsinálására az Apafájarúl és Guthrúl Tönkök hordassanak". Ekkor már áll Debrecen város NagyA „Piatz Úíszai Nagyhíd 177l-ben" hídja a „Főpiaczon". Az 1631. évi tanácsülés jegyzőkönyve közli a határozatot: „a Tekintetes Tanács a templom hídját Apafájai erdő öreg tölgyfáiból..." tartja szükségesnek megjavíttatni [6]. Ez a Piac utcán a Nagytemplom és Várad utca (Petőfi tér) közti szakaszán építettek a sár fölé fahidat. A már többször hivatkozott 1783-as évi hídjegyzék szerint is hídszerkezet van „A Piaczon - a Nagy Híd - a Fejérió Vendégfogadótúl fogva a Hatvan uccza legelejéig". A híd teljes hossza „322 ölek" (közel 611 méter), szélessége pedig „3 ölek és 2 lábak" (6,3 m), De az 1771. évi városi térképen is ábrázolva van „A Piatz-utczai Nagyhíd". Előbb a becsatlakozó utakról építenek hozzá feljárókat, majd a Nagytemplom körüli kerítésfal kisajtóihoz 4 feljáró készül. Ezt „Kis Hídnak" is hívták, mint ahogyan azt a gyaloghidat is, amely a Nagytemplomtól a városházig vezetett. Az 1703. évi (II. 18.) jkv-i idézet szerint: „A város a Sár miatt Sok helyen el merülvén..." úgy döntenek, hogy a piskolti erdőből 1000 szál fatörzset kell tavaszra hozatni és gúthi erdőben „... hasogatott deszkákat" is be kell szállíttatni. 1721. február 18-án a szenátus ülésén megállapítják: a „Piaczi és egyebütt való hidak igen megrogyódván, reparatiojokra..." a vámospércsickkel megegyeztek a fára. A szállításához pedig „Minden gazda szekerét, kinek vagyon, kinek nincsen fogadjon, Hídfa alá s el küldgye Forint 12 bírság alatt"[7]. Az első városi térkép, amelyen a „debreczeni Nagyhíd" is megjelenik, az 1771. évben készült, Debrecen várost ábrázoló [8] rajzolat. A debreceni „Nagyhíd" különleges típusa a hidaknak: nem valamely vízfolyás áthidalására készült, hanem a sár ellen. A Nagyhíd - amelyen a szekérforgalom járt - „részben az utcán végigfutó vízlevezető árok felett épült meg hosszirányban. részint az utca közepén uralkodó sártengert hidalta át - a házsorokkal párhuzamosan" [9]. A szerkezetéről tudjuk az 1806. évi rajzokból [10], hogy a Czegléd és Szent Anna utcák között ott cölöpökre fektetett hossz- és keresztgerendákat ácsoltak össze s ezeket vastag pallókkal borították be. Fájául csak tölgyfát használtak. Ahol csak a sár felett vezetett a Nagytemplomtól a Czegléd (Kossuth) utcáig vivő kishíd - ott a földre helyezett gerendák kaptak pallóból járófelületet. A Nagyhídra a Hatvan utca és Péterfia, majd a Csapó, Miklós és Sánta-köz ut30