Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

dr. Tóth Ernő: Összefoglaló

TLT H""^ ajdú-Bihar megye területe az évszáza-JL. JL.dok során többször változott, a különleges jogállású Hajdú kerületekből és Szabolcs megye egy részéből 1896-ban alakult ki Hajdú megye. 1950-ben hozzácsatolták Bihar megyének a trianoni békeszerződés után magyarországon maradt részét, így alakult ki a mai Hajdú-Bihar megye. Ebben az ismertetésben a jelenlegi megyehatárokon belüli hidak történetéről szólunk. A megye egyes települései Sálhida (1213), Bölcshíd (1271), Hencida (1401), Csekehida (1322) nevüket az ott álló hídról nyerték. A korai hadtörténetről, birtokperek, vámügyek kapcsán okleveles említések adnak hírt pl. Gáborjánnál (1326), Hortobágy (1346), Csekehida (1520). A török korban Zsáka ostromáról (1566) készült metszeten láthatók hidak, Pocsajon pedig a Rákóczi udvarház mellett épült 1642-ben elkészült, 300 öles hídról részletes leírás maradt fenn. Debrecenben kezdetben a hiányzó jó vízelvezetés pótlására épültek cölöpökre helyezett pallókból - a gyalogjárók részére - hidak, így a templomnál 1629-ben, majd a „nagy híd". A fahidak helye száma (mintegy 100 db) jól követhető a 200 éve készült I. katonai felmérés térkép szelvényein. Becses forrás a Gyulai Folyammérnöki Hivatal albuma, melyben 11 Sebes-Körös, illetve Berettyó-híd terve található. A megye legjelentősebb hídja a Hortobágy folyón átvezető kilenclyukú híd, melynek története éppen 650 éve ismeretes. A nagyjelentőségű úton, a török pusztítás után 1697-99-ben épült a mai híd elődje, a 14 nyílású fahíd. 1827-33-ban Povolni Ferenc tervei alapján, Litsman József kivitelezésében készült el az egyenként 4 1/2 öl = (8,5 m), nyílású boltozott híd, melynek teljes hossza 167 m, ez Magyarországon a leghosszabb boltozott híd. E híd a Hortobágynak szinte jelképe, számtalan képzőművészeti alkotáson (festmény, grafika), regényben, népdalban szerepel. A kőszegény Alföldön kevés tégla vagy kőhíd épült, ezeknek korai jellegzetes példája volt a Böszörménynél (ma Hajdúböszörmény) a Kadarcs fölött 1813-ban épült hatnyílású boltozat (3,9 mes nyílásokkal), mely 1967-ig szolgálta a forgalmat. Acélanyagú híd viszonylag kevés épült a legkorábbi Komádinál (1880 körül) kétszeres rácsozással, 23,3 m nyílással. 1893-ban írtak elő 25 illetve 30 m-es medernyílást a Berettyóra illetve a Sebes-Körösre, így ettől kezdve volt igény olyan nagy nyílások áthidalására, melyeknél acélszerkezet jött szóba. Érdekessége a megye hídtörténetének, hogy a fentiek miatt 1935-ben Gáborjánba vitték át ezt a rácsos hídszerkezetet, s ott ma is üzemben van. Medernyílásként 1912-13-ban Újiráznál 30,0 m nyílású, csonkaszegmens alakú rácsos szerkezet épült dr. Zielinski Szilárd tervei szerint, aki a korai vasbeton hídépítés legnagyobb alakja volt, ennek is tulajdonítható, hogy ennél a hídnál az akkor tért hódító vasbeton ártéri nyílások épültek. 147 Összefogíaíó