Hidak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1996)

dr. Tóth Ernő: Bevezető

Belezető azok szerkezetét is részletezően ábrázolja, összehasonlításra, a hídépítési technológia fejlődésének értékelésére is módot adva. Ebből a becses műszaki emlékből is néhányat bemutatunk ebben az ismertetésben. A kőbányák viszonylag nagy távolsága miatt kevés boltozott híd épült a megyében, a hortobágyi kilenclyukú kőhíd hazánk leghosszabb boltozott hídja (1827-33) azonban máig hirdeti tervezőjének, építőjének szaktudását. Lósy-Schmidt és dr. Gáli Imre kutatási eredményei ma már közismertek. Acélhíd viszonylag kevés épült a megyében, történetük azonban érdekes: áthelyezés, a világháború utáni újjáépítés ötletes megoldásai. Vasbeton hidak is viszonylag korán épültek, vasút feletti műtárgyak Debrecenben, a Berettyón, s neves tervezők keze nyoma látható néhány ma is álló műtárgyon. Különösen az 1925-31 közötti években folyt nagyütemű, folyók feletti vasbetonhíd-építés. Az 1945 utáni hídépítések közül a Keleti-főcsatorna hídjait kell kiemelni, külön érdekesség a hídtípus fejlődését, fenntartási, üzemeltetési feladatait nyomon követni. Az előre gyártott hidak építéséből is kivette részét a megye, az utóbbi években pedig a szakaszos előretolás korszerű technológiájával hazánkban először Berettyóújfalun épült híd. Ismertetőnkben a korábbi, hasonló kiadványok gyakorlatát, tapasztalatait kívánjuk hasznosítani A

Hajdú-Bihar megyei hidak történetének megírására - haladó hagyományok alapján - a Debrecenben tartandó Hídmérnöki Konferencia alkalmából került sor. A megye területe a történelemben többször változott, s az elmúlt 75 évben bizony a hídtörténeti dokumentumok közül sok az országhatáron kívülre került. Szerencsére az igazgatóságon és a központi tervtárban a jelentősebb hidak tervei, törzskönyvei általában megvannak, s azokból Hargitai Jenő rajzokkal illusztrált leírásokat készített, ezek képezték a megye hídtörténete megírásának legfőbb forrását. Az utóbbi években örvendetesen megszaporodó helytörténeti írások a hidak „őstörténetére" vonatkozóan - ha nem is kellően részletesen és tervekkel nem illusztráltan - meglepően sok információt nyújtanak. Fontos forrásanyag volt a ma már színes másolatban hozzáférhető I. katonai felmérés (II. József korából), melyek térképszelvényei a 200 évvel ezelőtti vízrajzi körülményeket, az akkori úthálózatot és az azon lévő hidakat is mérnöki precizitással ábrázolják. E térképen látszik, hogy a kedvezőtlen földrajzi adottsággal megküzdve, ahol csak lehetett, utat és hidakat építettek elődeink. A fahidak az Árpád-kortól napjainkig épültek, századokkal ezelőtti tervek azonban alig maradtak. A Gyulai M. Kir. Folyammérnöki Hivatal 100 évvel ezelőtt készített albuma a Körösök és a Berettyó hídjait, 9