Hidak Győr-Moson-Sopron megyében (Győr, 1993)

Jelentősebb hidak az 1800-as évektől napjainkig

Dr. Horváth Árpád (Újságcikk) Az átköltöztetett híd Újságok néha hírül hozzák, hogy valahol, városrendezés során a műemlék épületeket elmozdítják helyükről és új helyükre tolva, előkészített alapozásukra csúsztatják. Arról azonban ritkán olvashatunk, hogy egész hidat szállítsanak el helyükről, pedig ilyen is történt, nem is kell messze menni, Győrött szállítottak el egy hidat, az egyik folyómederről a másikra. Hetvenkét esztendővel ezelőtt történt, az akkori technika okos felhasználásával. Győrt a három folyó városának szokták mondani, holott négy folyó találkozik egymással területén: a Duna, a Rába, a Rábca és a Marcal. Régi időkben előfordult, hogy a négy folyó egyszerre áradt meg, és akkor a város nehéz helyzetbe került. Gondos vízmérnöki vizsgálatokkal kimutatták, hogy ha a Rábca medrét megrövidítik, a város fölött elvezetik, vizét a Dunába irányítják, az árvízveszély lényegesen csökken. A szabályozást végrehajtották, megásták az új Rábcamedret, és akkor a folyó vize új mederbe került, a régi pedig szárazon maradt. Helyén ma szép park — a Bercsényi liget — van. A régi meder fölött vashíd ívelt át Győr Újváros nevű kerületéből Szigetbe, a változással a híd feleslegessé vált. A hídra vezető utcát mai napig Híd utcának nevezik, holott a híd régen eltűnt. Úgy határoztak — még mielőtt az egész mű elkészült —, hogy lebontják a hidat és új helyén — a Rábca új medre fölött — újjáépítik. Ez azzal járt volna, hogy alá kell állványozni, szegecseket szétbontani, az új helyen felállványozni, szegecselni. Mindez sok időt és munkát vett volna igénybe. A hídmunkál átokra a Magyar Vagonés Gépgyár hídosztálya kapott megbízást, melynek mérnökei elhatározták: a drága művelet helyett a száz tonna súlyú ötven méter hosszú hidat szétszedés nélkül, egészben szállítják új helyére. A munka kezdetekor két nagy dunai uszályt vontattak a híd alá és azokat erős, merev gerendakötéssel szorosan egymás mellé rögzítették. Azután mindkét hajóba egyenletesen vizet szivattyúztak, vigyázva, hogy egyik hajó se süllyedjen mélyebbre a másiknál. Amikor elegendő mélyre ereszkedett a két uszály, mindegyik hajóra gerendamáglyát építettek, acélcsavarokkal erősen összekötve a gerendákat egymással és a hajótesttel. Mindez pontos, gondos ácsmunkát kívánt. Ezután a vizet kezdték kiszivattyúzni a hajókból, mire azok lassan emelkedni kezdtek: a híd elvált a hídfőktől, felemelkedett. Kis gőzöst fogtak az úszó alkotmány elé és mögé, hogy biztonságosan új helyre jusson a híd. A partról kötelekkel irányítva, leereszkedtek a Dunára, közben egy gőzös visszatartotta, hogy fel ne gyorsuljon a mozgása. Felfelé a másik gőzös húzta fel a Rábca új medrén az előkészített két hídfő közé. Ott ismét vizet szivattyúztak a hajókba, s azok lesüllyedve a hídfőkre engedték a hidat. A merész vállalkozás sikerült, a híd ma is úgy áll ott, mint 1908. augusztus 20-án az elhelyezés napján. A második világháború rombolása ezt a hidat sem kerülte el, amelyen élénk forgalom bonyolódik le Győr város és a Szigetköz, Pinnyéd, Kunsziget és más helységek között. A vállalkozás nem hasonlítható világméretű műszaki alkotásokhoz — csatornák, duzzasztók —, de mint eredeti technikai megoldás, a Magyar Vagon- és Gépgyár század eleji műszaki embereinek hozzáértését dicséri. 73