Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

Függelék

Függelék Összefoglaló Összefoglaló Fejér megye az ország középső részén, a Dunántúl kapujában helyezkedik el. Felszíne változatos, északon a Bakony keleti nyúlványa és a Vértes határolja, keleten a Duna a természetes határa, déli részét a Mezőföld alkotja. A domborzat a közlekedés szempontjából nem jelent akadályt, a Sárvíz, annak rendezéséig kezdetben csak néhány helyen tette lehetővé az átkelést. A Dunán napjainkig csak kompközlekedés volt, most épül az első Duna-híd a megyében. A megye területe több ízben jelentősen változott. A megyeszékhely Székesfehérvár mintegy 500 évig koronázó főváros, majd koronázó város volt. Az úthálózat már a rómaiak alatt kiterjedt volt, Gorsiumnál a Sárvíz átkelőhelyénél fontos közlekedési csomópont alakult ki. Az államalapításkor a mocsaraktól védett helyen Fehérvárnál alakult ki a legfontosabb útcsomópontban a királyi székhely. Az úthálózat római alapokon fejlődött, a legfontosabb utak Budára, Eszékre, Győrbe, Veszprémbe vezettek. A vízrendezések elkészültével a Székesfehérvártól sugarasan kiinduló utakon kívül a megye déli részén is több kelet-nyugati irányú út vált jelentőssé. A közutak fejlesztésében a Buda-Fehérvár-Veszprém irányú út átfogó korszerűsítése 1934-35-ben történt meg, s ekkor korszerűsítették a Nagykanizsa felé vezető, a Balatont érintő utat. A gyorsforgalmi utak építés már 1959-ben elkezdődött a megyében, először a mai 1. sz. főút elődjét autóúttá építették, majd több ütemben megépült az M7 és Ml autópálya, napjainkban pedig két új gyorsforgalmú út: az M6 és M8 épül a dunaújvárosi Duna-hídhoz csatlakozóan. Fahidak már az 1. és 2. században voltak Gorsiumnál, a limes úton és a megyében más utakon is. Úrhidánál 997-ben, Fehérváron 1018 körül már nagy fahidak álltak a Sárvízen, illetve a várárkokon. A Sárvíz átkelői között a fövenyi (Tác) és fokozatosan a battyáni (Szabadbattyán) vált jelentőssé. Székesfehérváron a tatárjárás után újabb erődítések s ezzel együtt újabb hidak épültek. A Sión 1344ben biztosan híd állt, amit igazol a Hídvég név. A török közel 150 évig uralta Fehérvárt és a vízi átkelőket is, jelentős úthálózatépítés és hídépítés ezután következhetett. 1689-ben 12 kapu-, illetve várárok híd volt. 1766-ból áll rendelkezésre az első hídnyilvántartás: ekkor 85 fa- és 12 kőhíd volt a számbavett utakon. Az I. katonai felmérés térképszelvényein már tíz Sárvíz-híd található. Fontos átkelőhely volt Cecénél is, ahol 1818-ban töltést építettek, s fennmaradt egy háromnyílású jármos fahíd terve is. 1861-ben a vasútépítés során épült több jelentős fahíd, így Szabadbattyánnál is, ezek azonban a 20. században állandó szerkezetűre épültek át. Fahidak az országos közutakon a II. világháború előtt alig voltak, az önkormányzati utakon azonban 1964-ben is 141 fahíd állt, számuk 1989-re 32-re csökkent. Új fahíd elvétve épül gyalogos vagy kerékpáros hídként. Kastélykertekben látványos fahidak idézik a múltat. Boltozott hidak lehettek a rómaiak építette utakon is, erre utal több településen a „római híd" név (Százhalombatta, Ráckeresztúr). Bizonyos az, hogy Battánál 1747-ben javítani kellett az ott álló boltozott hidat. 1818-ban részletes felmérés készült a hidakról, eszerint 132 kő-, tégla anyagú műtárgy volt a megyében. Kastélyparkokban már a 18. században épültek boltozatok, valószínűleg ebben az időben épült a szép háromnyílású martonvásári kőboltozat. A vasútépítés is több boltozat építésével járt, közülük a legnagyobb a baracskai, 11,38 m nyílású. Kő-, tégla boltozat 1964-ben az országos közutakon 52, önkormányzati utakon 75 volt, mára ezek száma csökkent: az országos közutakon csak 16 van, közülük 100 évnél idősebb tíz. Önkormányzati utakon még ennél több boltozat van. Vas- és acélhíd már viszonylag korán épült, bár nagy akadályok áthidalása kevés esetben tette szükségessé acél felszerkezet alkalmazását. 1882ben Rétszilasnál rácsos vasúti híd épült a Sárvízen, Székesfehérváron ugyanekkor a Gaján és a Gaja árterén építettek 18 m nyílású vastartós hidakat, melyek közül az egyik a közelmúltig a helyén állt. A Sárvízen 1883-ban újabb két vastartós híd épült Úrhidánál és Nádasdladánynál. Vasútvonalakon három Sárvíz-híd acélfelszerkezettel épült a 20. században. Vasbetonból hazánkban másodikként Sárbogárdnál épült a Monier-rendszer szerint híd a Sárvízen. E rendkívül karcsú, 18 m nyílású híd sajnos több társával elpusztult a II. világháborúban. Több kisebb vasbeton híd mellett 1914-ben Zielinski Szilárd - a vasbeton hídépítés hazai megteremtője - már Sióhidak terveit készítette el. Csak másfél évized múlva épült meg Mezőkomáromban kissé módosított formában a 32 m nyílású, Gerber-csuklós gerendahíd, mely ma is a megye legnagyobb nyílású hídja. Jelentős műtárgy volt az 1914-ben épült sörkevári Váli-víz-híd (a mai 6. sz. főúton). Fontos vasbeton hidak épültek a mai 7. sz. és 8. számú út korszerűsítésekor (1934-35). A dinnyési, vasút feletti, 45° ferdeségű kerethíd Sávoly Pál alkotása volt, s székesfehérvári Gaja-hidat és a 7. számú főút vasútvonalak feletti hídjait is ő tervezte. Ezek közül egye211