Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

Egyedi hídleírások

Egyedi hídleírások Vasút és közút feletti hidak Polgardi közúti híd a 7. sz. főút 83+038 km szelvényében a Szabadbattyan-tapolcai vasútvonal és egy ipari út felett Építés éve: 1983-1984. Támaszközei merőlegesen: 22,31+18,26 m Támaszközei ferdén: 23,10+18,90 m Nyílásai merőlegesen 21,25+17,29 m Nyílásai ferdén: 22,00+18,00 m Pályaszélessége: 0,50+10,95+0,50=11,95 m Szerkezeti hossza: 43,0 m Vonalvezetése: egyenes, a vágánytengelyt 75°-os szög alatt keresztezi Megbízó: KPM Közúti Igazgatóság Székesfehérvár, Bíró János műszaki ellenőr Tervező: Uvaterv, Kovács Zsolt Kivitelező: Hídépítő Vállalat, Prjevara Mihály építésvezető Próbaterhelés: nem volt, a KM Főfelügyelet a próbaterhelés alól felmentést adott Forgalombahelyezés: 1984. július 10. Építési költség: 9 631 900 Ft. Előzmény A 7. sz. főúton Polgardi ipartelepek állomás mellett szintbeni kereszteződés volt a Szabadbattyan-tapolcai vasútvonallal. 1950-ben külön szintű kiépítést határozott el a KPM. 1950. szeptember 6-án vázlatos tervet készített a Mélyépítési Tervező Vállalat, kéttámaszú, négyfőtartós hegesztett acéltartókkal együttdolgozó vasbeton pályalemezű híd építésére. 1950. szeptember 14-én helyszíni tárgyaláson az út vonalvezetésében kisebb módosítást javasoltak a résztvevők. A Mélyépterv már 1950. október 2-án elkészítette a kivitelezés alapjául szolgáló tervet, mely kéttámaszú konzolos, kétcsuklós vasbeton keretszerkezetet tartalmazott (7,5+23,0+7,5 támaszközökkel). A híd síkalapozással 0,75+7,00+0,75 m szélességgel épült. Az útkorrekció építési munkáinak munkahelyátadása október 11-én volt. A híd terveit a KPM 1951. május 26-án hagyta jóvá, az építés feszített ütemben folyt, próbaterhelés után, augusztus 31-én a hidat átadták a forgalomnak, a végleges átadás-átvétel később történt. Az építési munkákat a Hídépítő Vállalat (Tatár József építésvezető) végezte. Az 1951-ben épült kerethíd lovaskocsi-forgalommal, Hídlap 1958, Közútkezelő tervtára A 7. sz. főút téli útüzemeltetése a 60-as évek végén már sózással történt, s ez erősen károsította a hídszerkezetet. A kísérleti jellegű javítás nem volt igazán eredményes. A kopóbetonos pályaburkolat cseréje során oly mértékű károk keletkeztek a pályalemezben, hogy a híd átépítését határozták el [1]. A füst- és sókorróziótól rongált híd 1970 körül, Közútkezelő tervtára 131