Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

A megye adottságai

A MEGYE ADOTTSÁGAI máig - természetesen jelentősen átalakítva forgalom alatt van [8]. RÉVÁTKELŐHELYEK, KOMPOK, PONTONHIDAK ezt az átkelőhelyet, jelentős forgalma, vámbevétele is ismert. A II. világháború után 1950-ben került állami kezelésbe, 1956-ban honvédségi készletből alumínium úszótestekre épített pontonhíd épült, 1963-ban 60 tonnás kompot állítottak üzembe, 1983-tól a hajóhíd helyett 115 t vízkiszorítású önjáró komp szállítja az átkelőket [2]. A Duna-Tisza-Körös közi 301 km hosszú tranzverzális út 1893-99 között épült ki. A Tisza-híd erre az időre nem épült meg, 1900ban azonban törvény intézkedett a híd építéséről. A mintegy 500 m hosszú híd 1903ban már készen volt, úgy, hogy azon később a vasúti forgalmat is át lehetett vinni [9, 19]. A legjelentősebb tiszai átkelőhelyen tehát már a 17. században hajóhíd, majd 1858-1903 között négy állandó Tisza-híd épült. A Tiszán jelentős révhely volt Mártély (említése 1439-ben) [11], Mindszent (1515) [12] és Tápé (1528) [13]. Közülük a tápéi átkelőhelyről áll rendelkezésre a legtöbb adat [4, 5]. 1719-ben kapta vissza Szeged városa Tápén 1956-ban honvédségi pontonhíd készült (Közútkezelő Tervtára) Makó réve, gázlója vámja 1360-tól szerepel oklevelekben, jelentősége azonban kezdetben nem volt túl jelentős: 1718-ig a török birodalommal volt szomszédos, 1744-ig a katonai határőrvidék, 1778-ig a Temesi bánság katonai igazgatása miatt [14]. 1780-ban már dereglye közlekedett itt. A rév haszonbérlője hosszú időn át a Túri család (1794), 1846ban pedig a Rónay család királyi révjogot szerzett. 1853-ban vetődött fel a Szeben felé vezető út építése, s hosszas tárgyalások után 1877-ben kezdődött rácsos, faszerkezetű Maros-híd építése [14]. A hidat pótló kompok száma érdekesen 29 Ma komp viszi a nehéz járműveket is (Jójárt János felvétele) A komp főszereplő volt (Tari László Múzeum)