Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK MAGYARCSANÁDI MAROS-HIDAK A MAGYARCSANÁDI MAROS-HIDAK Magyarcsanád határában ma is megtalálhatóak mind a közúti, mind a vasúti híd maradványai. Ma már egyik híd sem üzemel. Hányatott sorsuk, rövid életük elsődleges oka a Trianonban kijelölt országhatár. A vasúti hidat az L, míg „szerencsésebb" közúti társát a II. világháború sodorta el. (Hasonló sorsú hídroncsok találhatóak még az Ipoly és a Dráva mentén is.) A két híd sorsa pusztulásuk után is közös: vándorhídként új helyen tovább szolgálják a közlekedést. A közúti acélhíd A magyarcsanádi kompátkelés nagy múltra tekint vissza. A révhely részletes bemutatását külön fejezetben már ismertettük. Az állandó híd építése már a reformkorban felmerült, és komolyan foglalkoztatta a vármegyét. Az ártéren fahidakat építettek, de a mederhíd csak a XIX. század végére, a millennium jegyében született meg [3]. 1837-ben készült összeírás szerint a révhelyhez vezető út ártéri szakaszán három darab fahíd állt 5-518 öl hosszal és 3 öl szélességgel [13]. A mederhíd fölépítésére 1894. január 31én tartottak versenytárgyalást, melyre három pályázat érkezett: a Schlick-féle vasgyártól, Nicholson W. Fülöptől és a Danubius Magyar Hajó- és Gépgyártól. Az alispán februárban a Nicholson vállalatot bízta meg a munkával [14]. A mederhidat Zielinski Szilárd tervezte. A helyszíni ellenőrzéssel Czappán József segédmérnököt bízták meg, akit júliusban elhelyeztek, így munkáját Flamm Samu harmadéves műegyetemi hallgató vette át. A pillérek 1894. december 12-én már álltak. A szerelést követő próbaterhelést 3768 mázsa kővel 1895. június 5-én tartották, majd június 9-én átadták a hidat a forgalomnak [14], A három egyforma csonka szegmens nyílás 47 m-es volt [14]. A háromnyílású acélhíd alépítményei vasbetonból épültek. A mederhídhoz csatlakozó három független ártéri hidat ekkor nem építették át, továbbra is fahidak maradtak [3]. A háború első jelei már 1912-ben elérték Magyarcsanádot. Ekkor ugyanis a falu határában nagyszabású hadgyakorlatot tartottak, melyen 180 ezer katona vett részt. A hadgyakorlat során a Maros fölötti vasúti híd mellett katonai hadihidat állítottak föl, melyet megtekintett Ferenc Ferdinánd trónörökös és számos külföldi magas rangú katonatiszt is [7]. A jelentős forgalmú „szekérhíd" szerepe 1918-ban leértékelődött. A trianoni határral az átkelő határállomás lett. A falu egy csapásra az ország belsejéből a határ szélére került. A hidat csak a kettős birtokosok használhatták [7]. Az ártéri hidakkal kapcsolatos jegyzőkönyv tanúsága szerint (1938) a 8,5 m nyílású feszítőműves, és a háromnyílású ékelt gerendás (15+15+15 m) hidat ekkor öt helyen alátámasztva használták [10]. A II. világháború alatt a bal parti pillér fölött a román katonaság egy beton fallal elzárA közúti Maros-híd átadása (Makói Levéltár) 153