Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

Egyedi hídleírások

PONTONHIDAK vastagfalú, sajtolt, alumínium, zárt szelvé­nyűek. A gerendák végeiken és csapjaiknál vízhatlanul lezártak voltak és esetleges vízbe esésükkor úsztak. Súlyukat tekintve két em­ber kényelmesen és gyorsan tudta mozgatni, szerelni. A fa pallók rétegszámának, a hossz­EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK Hídtagok összeszerelése (Közútkezelő Tervtára) Kapu nyitási helyzetben a híd (Közútkezelő Tervtára) Az 1983-as önjárásra képes TAPE komp (Közútkezelő Tervtára) tartók számának növelésével lehetett a nehéz felszerkezetet kialakítani. Csak a lekötő és csatoló elemek voltak egy­ségesen, zsinórmenetes acél anyagúak, vala­mint természetesen a fedélzeti csörlők és a horgonyok. A pontontest bordái és váz-szer­kezete kikönnyített és élhajlított elemekből szögecselt kapcsolatokkal készültek, a héja­zat! lemezek vízhatlan felerősítésének az volt a módja, hogy gumírozott vászonbetétet köz­be fogva, kétsorú, sűrűn szögecselt fűző il­lesztést alkalmaztak. Parti bakos részek és kenderkötélzet tar­tozott a készlethez, melyből a Dunára alkal­mas nehéz hidat lehetett összeállítani. A víz­szintingadozás miatti utánállítási igény igen sűrű munkát adott a kezelő személyzetnek, igen sérülékeny is volt a szerkezet és sok tar­talék tagot kellett állandó készenlétben tarta­ni. A csónakok áteresztését külön egyedi át­alakítással kellett megoldani. Használatkor, a karbantartókkal együtt 33 személy látta el a kezelési feladatokat. [6] Az engedélyezett terhelési határral szem­ben egyre feszítőbbé vált a szénhidrogén fel­tárók részéről az igény és az algyői közös hí­don sem, de Makónál sem közlekedhettek 20-40 tonnás, háromtengelyes teherautók. Ezért készült 1963-ban Tápéra egy 60 tonna hordképességű acél komp, melynek hosszas viták utáni, 1968-as mindennapi üzembeállí­tásával szűnt meg az alumínium pontonhíd tápéi szolgálata. Részei segítettek több térsé­gi hídépítésnél, károso­dott hídszerkezet ideig­lenes terelőút] akénti hasz­nálatnál, az 1970 és 74­es árvízi kármegelőzési és elhárítási munkála­toknál. Karbantartására a szükséges ráfordítási fe­dezet szinte teljesen meg­szűnt, a gumírozás, kötél­zet, faanyaga egyre öre­gedett, élőerő igénye mi­att egyre korszerűtleneb­bé vált, közben három ge­nerációval korszerűbb ha­dieszköz állt hadrendbe. 144

Next

/
Thumbnails
Contents