Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

Egyedi hídleírások

A SZEGEDI KÖZÚTI TlSZA-HÍD EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK A SZEGEDI KÖZÜTI TlSZA-HÍD Előzmények: révátkelés, hajóhíd Szeged közlekedésföldrajzi jelentősége közismert, a Maroson történő sószállítás és a Tiszán való jó átkelési lehetőség (itt a legkeskenyebb a Tisza) a város fejlődését a 12. századtól egyértelműen segítette, 1222-ben a sószállítás központja, 1242-ben Csongrád megye székhelye [1], Természetesen már a magyar honfoglalás előtt is fontos út és révátkelő érintette a települést. A szigetekből álló város közlekedési igényei nem voltak olyanok, hogy „állandó" átkelési lehetőségre, pl. hajóhíd lett volna szükség. 1543-ban a török elfoglalta a várost, bizonyos erődítési munkákat is végeztek, hajóhidat azonban Budához, Esztergomhoz hasonlóan nem építettek, s nincs tudomásunk arról sem, hogy cölöpözött hidat próbáltak volna építeni a Tiszán, mint azt Szolnoknál megtették. A város felszabadítása során természetesen katonai hajóhidat használtak, s 1686-ban a hiteles ábrázolásokon már a várhoz csatlakozó hajóhíd egyértelműen látszik [2]. A hajóhídról sok ábrázolás maradt fenn, műszaki rajz - mint pl. Komáromban - azonban tudomásom szerint nem maradt ránk, annál több adattal rendelkezünk viszont a hajóhíd nyílása, vámbevétele tárgyában. (A révjogot 1719-ig a katonai hatóság élvezte.) A bevétel pl. 1724-ben 1010 Ft volt [2], 1782ben pedig már 2800 Ft-ot fizetett az akkori bérlő [3]. A hajóhíd mellett Tápén (1528-tól) és a Felsővároson (1732-től) komp üzemelt [2]. A hidat több alkalommal árvíz rongálta meg (pl. 1712,1816,1855), s tűz is pusztította [4, 5]. 1786-ban Vedres István lett a város földmérő mérnöke, valószínűleg ő kezdeményezte már 1787-ben állandó Tisza-híd építését Érdekes adalék, hogy 1800-ban Vedres javaslatára a város megtiltotta a fahidakon a pipázást [6] s a pipázási tilalmon kívül a sebes hajtást is nagyméretű festett táblákkal jelezték a hajóhídon. Említésre érdemes, hogy Hídbizottság intézte az útlevél és vámügyeket, valamint foglalkozott a híd fenntartásával [29]. A hajóhíd ábrázolása a 19. században Javaslatok állandó híd építésére 1842 mérföldkőnek tekinthető, ekkor Zsótér János a város egyik leggazdagabb polgára benyújtotta engedélykérelmét, mely szerint állandó hidat kívánna építeni a Tiszán, amennyiben 20 évig a vámbevétel őt illetné [2]. A kijelölt bizottság „csak kő vagy lánc, semmi esetre fahíd" építését tartotta kívánatosnak. Anyagi megfontolásból 1843-ban azonban úgy foglaltak állást, hogy „lántz híd tetemes summába kerülne, melyet mostani körülmények között nincs ki vállalna", a város ezért fahíd tervet terjesztett be az Építési 110