Hidak Borsod megyében (Békéscsaba, 1995)

Acélhidak 1945-től napjainkig

Acélhidak 1945-től napjainkig Mint arról már szóltunk, 1944 október-december között a nagyobb nyílású hidak BorsodAbaúj-Zemplén megyében is kevés kivétellel áldozatául estek az esztelen háborús pusztításnak. Az acélszerkezetű hidak, általában - ha a károsodás nem volt túl nagy - az eredeti formában épültek újjá (pl. putnoki Sajó-híd, gesztelyi Hernád-híd, polgári Tisza-híd). A robbantáskori súlyos károsodás miatt nem eredeti formájában, de acélszerkezetként épült újjá a szikszói Vadász-patak hídja. Néhány híd - pl. gibárti Hernád-híd, sárospataki Bodrog-híd - acél helyett vasbeton szerkezetként épült újjá. Az acél hidak egyik előnye megmutatkozott abban, hogy robbantás után a hídszerkezet egy részét vagy elemeit újból fel lehetett használni és gyorsan lehetett az elpusztult helyett ideiglenes vagy félállandó jellegű hidakat építeni. A félállandó hidak sorában a sajóecsegi, illetve a sajókazai egyedi eset, hiszen a sajóecsegi Sajó-híd csak 1993-ban épült át, az eredetileg nem is hídszerkezetnek készült, rácsos szerkezetből épült sajókazai híd pedig ma is üzemben van. A háborús pusztítás előtérbe helyezte az ún. öszvérszerkezetek, acéltartó és vele együttdolgozó vasbeton pályalemezes hidak előnyét, azt, hogy roncs, illetve bontott anyagokból úgy építhető, hogy nem, vagy csak minimális állványépítésre van szükség. Öszvér híd Forró és Novajidrány között, felszerkezetcsere 1953-ban volt A megyében ma is 40 öszvérhíd van üzemben, melyek zöme 1947-50-ben épült, a legtöbb, 29 híd 1949-ben. Ezek a hidak általában kéttámaszúak, max. 12,0 m-es nyílással. Nagyobb a 26. sz. főúton egy háromnyílású Sajó-híd 20 m-es legnagyobb nyílással, a 27. sz. főúton pedig két Bódva híd 12,2, illetve 12,5 m-es legnagyobb nyílással. A kisebb nyílású hidak normál hengerelt I tartóból (280-400 mm), a legnagyobb nyílású 800 mm magas I tartóból készült. Az I tartók és a vasbeton lemez együttdolgozását betonacél kampók biztosítják. Jól bevált, könnyen vizsgálható, erősíthető hídszerkezetek ezek. Szólni kell az önkormányzati kezelésben lévő kesznyéteni Sajó-hídról is, amely 1959-62-ben épült és a megye legnagyobb nyílású 3x28,7 m-es öszvérszerkezete. A két főtartós híd vasbeton pályalemeze 25 cm vastag, a kiemelt szegélyek közötti szélessége 3,8 m. A kis hidak mellett a legjelentősebb acélhíd az új tokaji Tisza-híd volt, mely a régi alépítményen, gerinclemezes, felsőpályás gerendahídként épült újjá, az UVATERV (Knebel Jenő) tervei szerint. Az A 50. 35. 12 acélból gyártott 51,8+ 107,6+51,8 m-es nyílásbeosztású híd két gerinclemezes főtartója - erősen kiékelt - magassága 2,5-6,0 m. Az illesztések szegecseltek, kivéve az A 36. 24. 12 anyagú pályatartókat, melyek hegesztettek. A 18 cm vastag vasbeton pályalemez a főtartóval nem dolgozik együtt. A 950 t összsúlyú szerkezet gyártását és szerelését a GANZMAVAG, a többi munkát pedig a Hídépítő Vállalat végezte. Az 1958-ban átadott Tisza-híd hagyományos szerkezetű, technikai újdonságot nem hozott, ám megbízható, jó és esztétikus szerkezetnek minősíthető, bár sokan a régi szerkezet újbóli felépítése mellett foglaltak állást. [11, [2] A taktaharkányi Takta-híd, mely 1962-ben épült meg, minden tekintetben újdonságot jelentett az acélhíd építésben, s annak a gyakorlatnak köszönhette megvalósulását, hogy új technológiákat - nagyon helyesen - először kisebb hidakon próbáltak ki (pl. Laskó patak-híd, szolnoki Tisza-híd, Erzsébet híd). Ez a híd a tiszafüredi Tisza-híd előkísérletének tekinthető. A 30 m nyílású, trapéz alakú, szimmetrikus rácsozású híd, keresztkötés nélküli főtartója zárt, hegesztett szelvényekkel készült. A részletes vizsgálatok szerint ez a megoldás mintegy 30% os anyagmegtakarítást jelentett. A főtartók övrészeit részben helyszíni hegesztéssel, részben - és ez volt a másik újdonság - nagy szilárdságú 46