Hidak Borsod megyében (Békéscsaba, 1995)

Fahidak

Fahidak „Kis híd, deszka híd, az ár téged hova vitt" (Weöres S.) A fa a legrégibb hídépítő anyag. Régen szinte korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre. Különösen igaz ez a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területére, ahol a vidék nagy részét erdő borította. így ez az anyag nem igényelt hosszú szállítást sem. Nagy előnye a fának, hogy könnyű, így a fahidaknak kicsi az önsúlya. További előny, hogy egyszerű eszközökkel könnyen megmunkálható, tehát gyorsan lehet belőle építeni. Az első hídépítők az ügyeskezű ácsok, faragó molnárok voltak. Sajnos, a fának előnyei mellett hátrányai is vannak. Az egyik, hogy korhad, így fenntartása drága és körülményes. Ezért igazán régi fahídjaink nincsenek. Másik hátránya, hogy nem tűzbiztos, bár háborúk esetén ezt a tulajdonságot néha előnynek számították. Ma már nem nagyon építünk végleges hidakat fából, kivéve a gyalogos, kerékpáros hidakat, amelyeknél a kis önsúly előny. Hazánkban még nem, de külföldön már számos esztétikus fedett fahidat építettek, amelyek jól ellenállnak az időjárásnak, és a gyalogosoknak, kerékpárosoknak is védelmet nyújtanak. A legkorábban említett olyan híd, melynek maradványait is megtalálták, a tatárjárás során sorsdöntő szerepet játszó Sajó híd volt Muhi és Köröm között. [1] A maradványok megtalálója kérésünkre kéziratban vázolta elméletét, ez azonban véleményünk szerint még ellenőrizendő. Reméljük, hogy ez a felmérés és rekonstrukciós kísérlet több kutatót arra ösztönöz, hogy foglalkozzon a régi hídmaradványok vizsgálatával. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében természetesen a Tisza-hidak voltak a legjelentősebb faszerkezetek. A tokaji Tisza-hídról külön is beszámolunk, különösen érdekes lehetett az 1837-ben épített ívtartós fahíd, 15 öles nyílással, melyet sajnos, 1849-ben felégettek. [2] A polgári Tisza-híd ősének tekinthető a tiszatarjáni jármos fahíd. [31 A sárospataki Bodrog-hídról rendelkezünk egy 1848-ban készült felvétellel. Több jelentős fahídról van híradás az I. katonai felmérés országleírásában, így Hernádnémetinél, Kaknál Hernád-hídról, Felsözsoleánál, Kazincnál, Muhinál Sajó-hídról, Pácinnál, Sátoraljaújhelynél. [41, [51 Az 1832-ben elrendelt út-híd leírásokban [6] és az 1848-ban készült úthálózati leírásban több fahídról van híradás. [7] Például Hosszúrévnél a Sajón 24 és 1/2 öl hosszú, 3 és 1/2 öl széles fahíd állt. A Szikszó és Tállya közötti úton 40 öl hosszú fahíd keresztezte a Hernádot. A Debrecen-Tállya-Kassa útvonalon 32 öl hosszú, 4 öl széles jármos fahíd vezetett át a Hernádon. A tokaji Tisza-híd 4 járomra feltett fahíd volt, 15 öl nagyságú nyílásokkal. [7] A levéltárakban sok regi mdterv található Szerencsére a miskolci Levéltárban Tóth Péter összegyűjtötte ezeket, így illusztrációként be tudjuk mutatni, hogy 130-140 éve milyen hídtervek készültek. [8], [9] A dubicsányi hídnál lehet látni azt a gyakorlatot, hogy a kisnyílású fahidak alépítményét is igyekeztek tartósabb szerkezetűre, kőből építeni. 14 Cölöpmaradványok Muhi mellett. (Fotó: Szlabóczky) Részlet az 1848-ban készült úthálózati leírásból. [7]