Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Hidak a művészetben (Hodosi J.)

Hidak a művészetben Képzőművészeti kiállításokon, galériákban és valljuk be őszintén, otthonunkban ritkán találkozunk csak hidat, hidakat ábrázoló festményekkel, műalkotásokkal. Kompozícióban már többször megjelenik egy-egy városképben a folyókat átszelő híd sokszor jelkép, címer. Visszaköszön a postabélyegról, levelezőlapról, szuvenír tárgyakról. Tehát a híd mint mérnöki létesítmény a reklámhordozókon vizuálisan nap, mint nap megjelenik. Gyermekkorom emlékeiből feldereng a hatalmas Ó-Berettyó fahíd, mint a világ legnagyobb "két kontinenst" átkötő kolosszális építménye. Mint gyakorló technikus látva hivatalból a fahidat, mint remekművet bizony megaszalódott, összement, szinte törpe lett. Az alkotás szakmailag viszont most tárta fel előttem titkát. Talán itt kezdődik el az a szakmai érdeklődés minden út- hídépítő és fenntartó kollégában. Itt mondjuk el először magunkban azt, hogy: ez igen, ezek a régiek ... a munkakultúra, az építés technológiája, az egyszerűsített látványtervezés, a kor járműforgalmának bőségesen megtervezett áteresztő képesség. A súlyhatárral, élettartammal az építők hite tükröződik vissza. Bízva abban, hogy az utókor megbecsüli munkájukat, és a szakma általuk is fejlődik. Ezért is örültem annak a felhívásnak, ami a KÖZÚT c. szakmai folyóiratban 1994-ben megjelent. "Utak-hidak a művészetben" címmel olvashattuk a felhívást, ami arra ösztönzött, hogy szűk régiómon belül hozzásegítsem a 90 művészeket a még meglévő Békés megyei hidak megörökítésében. A felhívás a Kecskeméti Útügyi Napok-ra ért be. Itt már közel száz képzőművészeti alkotás volt látható. Nem restelkedem leírni, hogy ebből egyharmada Békés Megyéből a felhívás hatására inspirálódott művészek alkotásai voltak. Nem a teljességre törekszem most. Budapest, Eger, Kecskemét, Székelyudvarhely, Hódmezővásárhely, Békés megye számos településéről érkeztek művészek a Kétegyházán szervezett képzőművészeti szabadiskolai alkotótáborba. A táborlakók egy napot töltöttek Kiskőrösön a Közlekedési Múzeumban. Itt lettek elindítva a jelenlévők a "hidas" téma iránt. Ez sikerült is. A fotón látható dr. Kesztyűs Ferenc festőművész a Gyulai Remetei "Fekete-Körös-hidat" örökíti meg az utókor számára. A Boros nővérek - Ildikó és Márti - a tábor után az úti élményeiket formázták tűzzománcba. Ungvári Mihály a Gyulai Bárdos hidat és a gyomaendrődi 100 éves Holt-Körös hidat örökítette meg. A sort nem illik itt lezárni, de muszáj. Valami elindult, úgy is mint a hidakra odafigyelő művészek körében és úgy is, mint az említett kiállítás vándoroltatása ügyében. Ez a tény mindenképpen rangot ad a szakmának. Tapossuk csak egészséggel. Legyen minél több szemet gyönyörködtető hidunk. Legyenek gyorsabbak a hídon átutazók, élménygazdagabbak a híd alatt nosztalgiázok. Legyen csak minden egyszerűen a hidakkal együtt emberibb.