Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Boltozott hidak Békés megyében (dr. G.I.)

Bárdos-híd (Épült: 1807-08) A Bárdos-hidat ősidoktól kezdve a gyulai földesúr tartotta karban és építette újjá, ha kellett. Mária Terézia királynő' 1743-ban szabadalomlevelet adott a gyulai földesúrnak, amelyben feljogosítja, hogy Gyulán vámot szedhet. Nagyobb szabású újjáépítési munkát 1764-ben végeztek a hídon, amikor az uradalom költségén Tomcsányi János építette újjá a hidat. Lényeges változás következett be a híd használatában 1788-ban, amikor az átvezető utat postaúttá nyilvánították. Amikor a következő évben esedékessé váltak a szokásos évi karbantartási munkák, az uradalom a költségeknek csak részbeni viselésére vállalkozott. A kérdés eldöntésére a vármegye 1790-ben felterjesztést intézett a Helytartótanácshoz. Válaszul a Helytartótanács kiemeli, hogy a híd teljes karbantartási költségét nem lehet az uradalomra hárítani, és felhívja a vármegyét, hogy az uradalommal a híd építése és karbantartása ügyében lépjen egyezségre. Még két évig semmi sem történt a híddal, úgyhogy az tovább romlott és korhadt. Végre 1793-ban a a vármegye és az uradalom megegyeztek és javításokat foganatosítottak. Az egyezség szerint az uradalom adta a faanyagot és alkalmazta a mesterembereket, a vármegye pedig adta a szükséges fuvarokat és állította a „kézi munkásokat", tehát a segédmunkásokat. A javítási munka, úgy látszik, nem lehetett valami eredményes, mert már a következő évben felvetődött a gondolat, hogy a hidat kőhíddal kellene felváltani. Az 1794. november 20-án tartott vármegyei közgyűlésen meg is született az elhatározás, hogy a kérdéses utat kőhíddal látják el és az egész utat is kővel rakatják ki. A híd építését teljesen a vármegye vállalta magára. Az elhatározás ugyan megvolt, de - valószínűleg a napóleoni háborúk okozta bizonytalan helyzet miatt - tettek nem következtek. Kilenc év telt el tétlenségben, amíg az 1803. november 24-i közgyűlésen újból kimondták, hogy a fahidak javítására fordított költségek elkerülésére a hidakat téglából kell a jövőben építeni. Évente egy hidat kell építeni, és a munkát a legsürgősebbel, a gyulai Bárdos-híddal kell kezdeni. A közgyűlés megbízta Vertich Józsefet, a vármegye mérnökét, hogy a híd „rajzolatját" és költségvetését készítse el és terjessze be. Vertich az 1804. április 24-i közgyűlésen bemutatta az ötnyílású híd tervét. Ezt a tervet a közgyűlésjóváhagyásért a Helytartótanácshoz felterjesztette. Az Építési Főigazgatóság végezte a szakvéleményezést a beterjesztett tervekről. A német nyelvű feljegyzés szerint a felterjesztés nem volt kellően felszerelve. Hiányzott a híd elhelyezését ábrázoló átnézeti helyszínrajz, továbbá a vízügyi szempontból való elbíráláshoz szükséges vízállásadat. A hiányzó adatok beérkezése után sem hagyták azonban jóvá Vertich tervét. Az Építési Főigazgatóság iktatókönyvének tanúsága szerint 1806. április 22-én az ott készült tervet terjesztették a Helytartótanács elé, amelyhez előzetesen a megyével kidolgoztatták a költségvetést. Végeredményben ezt a tervet kivitelezték, jóváhagyása 1806. szeptember 13-án érkezett meg Gyulára. Amíg a jóváhagyási eljárás folyt, a megye már intézkedett a hídépítéshez szükséges kőanyag megszerzése iránt. Tomcsányi Kristóf főszolgabírót bízták meg a hídépítés előkészítésével, aki a radnai és milovai bányák47