Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Fahidak (V.Gy.)

A Körös-Berettyó vízrendszer szabályozására 1855 és 1879 között került sor. A szabályozás fő módszere a folyók kanyarulatainak átvágása volt. A jelentős hosszon mesterséges mederbe vezetett vízfolyások futása lényegesen megrövidült és esésük megnőtt. Példaként említjük a "Gyula-békési nagycsatorna" (ekkor még Fehér-Körös szakasza) építését. A közmunkaerővel megvalósított 19 km-es mederásás alig 2 év alatt készült el, az akkori osztrák császári birodalom legnagyobb közmunkájaként.[3] Széles árterek alakultak ki, melyeket újonnan kialakított magas töltések fogtak közre. Ezek a beavatkozások új feladatok elé állították a hídépítőket. Lényegesen hosszabb és az árvédelmi töltésekhez igazodóan magasabb szerkezeteket kellett alkalmazni. 1882-1886 között 5 új faszerkezetű híd épült a megyében: Gyománál a 33. sz. átmetszésen a Hármas-Körösön Gyula mellett a Fehér-Körösön Békésen a Kettős-Körösön Doboznál a Kettős-Körösön A Sebes-Körösön a Foki-zugnál 52 m 78 m 183 m 117m 108 m hosszban [1] Hogy a hidak fenntartása és javítása mennyi gondot és feladatot jelentett, annak illusztrálására álljon itt - az 1882. évi Megyei Közgyűlési jegyzőkönyvek alapján - a közgyűlés hatáskörébe utalt fahídjavítások jellegét, költségeit és kivitelezőit bemutató kivonat: A hosszúfoki hidat Kerepeczki Mihály és Skultéti Rafael vállalkozók építik - Popper István a békési nagyhidat bontotta és helyezte vissza (kotrógép áthaladása miatt) 175,- Ft-ért Sütő Sándor vállalkozó a remetei hidat bontotta el - Sal József vállalkozó a Gyula-sarkadi úton lévő Fehér-Körös-hidat állította helyre — Izsó Sándor és G. Szabó József vállalkozók a gyomai 33. átmetszésen vendéghidat építettek és javították a régi hidat - körösladányi vállalkozók a Hámszárító-hidat hosszabbították meg - Vésztőn a rozzant Németi hidat elbontották. A hidakat országosan bevezetett szabvány alapján a hetvenes években 4 tonnára, majd a nyolcvanas években 6 tonnára méretezték. (1888-ban a Magyar Kir. Kereskedelmi Minisztérium Szabványtervet adott ki, - 15 m nyílásig - a fahidakra.) A hatalmas össz-hosszúságú szerkezetek főleg árvíz miatti sérülékenysége, valamint a tovább zajló folyószabályozási és árvédelmi munkák az 1880as évek elején felvetették a faszerkezetű hidak kiváltásának kérdését. Sorban épültek a kombinált fa- és acélszerkezetű hidak, melyeknél a leginkább igénybevett medernyílás készült acélszerkezetből, az ártéri nyílások pedig faszerkezetűek voltak. Az acélszerA mezőberényi Kettős-Körös hullámtéri hídjának terve 1884-től kezetek vert facölöpökre alapozott, tégla- vagy kőpillérekre támaszkodtak, a saruk kemény, édesvízi mészkőágyakba kerültek. A hídfők téglából falazottak, míg a faszerkezetek fa cölöpjármokon nyugodtak. Ilyen hidak épültek Doboz, Békés és Gyoma térségében. A kombinált szerkezetű hidak közül kiemelkedik az 1890-ben átadott gyomai HármasKörös-híd, melynek összhossza 214 m volt. Medernyílása 50 m-es acélszerkezetű volt, és ehhez 4-4 db 15,0 m-es függesztőműves faszerkezet és 2-2 db 11,0 m-es ékelt tartós faszerkezetet csatlakoztattak!^]. Érdekesség, hogy ebben az időszakban az acélszerkezetű medernyílások pályaszerkezete tölgyfapallóból készült. 1893-ban a Földművelésügyi m.kir. Minisztérium kiadta a Körösökön építendő hidak "Szabvány szelvényeit", és ez a fahidak átépítését tette szükségessé. 41