Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

A XIX. század első fele (dr. CL)

Járom hat ölnyire vagyon egymástól." Az összes költség a csatlakozó festéssel 22.337 Ft 18 krajcárt tett ki. A híd megépítésével "az Szarvasi Uraság magát a' Publicum és a' Kereskedés eránt valójában érdemessé tette. "[43] 1806-ban jelentik, hogy Békésen a Fehér-Körös hídját az ácsmester elkészítette.[44] Még 1803-ban jelezték, hogy a körösladányi híd olyan rossz állapotban van, hogy teljesen új hídról kell gondoskodni.[45] 1805-ben közlik a híd építési költségét (3374 Ft), így ez a híd akkor készülhetett el. Néhány év múlva 1808-ban arról értesülünk, hogy a Büngösdön is új híd épül, s a körösladányihoz hasonlóan 3723 Ft-ba fog kerülni. Itt megjegyzik, hogy a lábak egymástól 3 ölnyire legyenek - tehát viszonylag kisnyílású híd volt. [46] A századelőn felszaporodó munkák vezetése, ellenőrzése meghaladta a tisztviselőit erejét, ezért a megye úgy határozott 1808 júniusában, "mivel számtalan híd, töltés, épület reparatioja vagy újonnan készítése folyik, és jó állapotban tartása a' Tisztviselőket felette terheli, de az Hlyen költséges és nevezetes munkák különös vigyázást kívánnak", ezért megbízzák Kornély Ambrus táblabírót a munkálatok felvigyázásával úgy, hogy a járásbeli tisztviselőkkel mindenkor egyetértésben intézkedj ék. [47] Különös története van a Gyula-Sarkad közötti, úgynevezett remetei hídnak. A híd Bihar és Békés megye közös tulajdonában volt, mert a megyehatárt a Körös medrének közepén állapították meg, így a hidat is ennek alapján osztották ketté. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a híd javításához, újjáépítéséhez mindig a két megye együttes megegyezésére volt szükség. Ez pedig a korabeli intézkedés körülményességét az évenkénti négy megyegyűlést számítva még egy megyében is lassan folyt, nemhogy két megye testületének együttes határozata. A híd építésére még a postaút 1788-ban történt megnyitása előtt került sor. Ez alkalommal Békés megye vállalta, hogy a Gyula és Remete közötti 7,6 km hosszú területen 5,6 km gátat emel, néha 6-8 öl magasan, rajta hidakkal. E hatalmas földmunkával szemben Bihar megye megépítette a Fekete-Körös hídját. Ez azonban egyszeri megállapodás eredménye volt. Amikor a hidat javítani kellett, Bihar megye úgy vélte, hogy a határ közepén álló híd javítását egyedül nem vállalja, csakis Békés megyével arányosan. 1803-ban Békés közgyűlése szerint a "Sarkadi Híd... a legfélelmesebb állapotban vagyon."^ Valószínű, hogy a század eleji hídjavítás mégis megtörtént, mert a vita folytatására csak 1820 körül került sor. A romladozó híd a négyévi perpatvart nem bírta úgy, mint a két nemes vármegye, s 1824ben összeomlott. E tény hatására Békés megye engedett, megállapítván, hogy "az e tárgy eránt tett huzamosabb vetélkedések ideje alatt a' már öszve 3 omlott és Posta útban eső Hidnak felépítése nem szenvedhet" t.i. késlekedést, így engedtek a korábbi álláspontból, s közösen kezdtek hozzá a híd újjáépítéséhez. Időközben az Arad megyei folyószabályozási munkálatok miatt a híd hosszát 18 ölről 24 ölre kellett növelni, hogy a levonuló ár akadálytalanul rohanjon a híd alatt, s az új terv szerint a két megye költségén Békés megye neves építőmestere, Czigler Antal tervei szerint 1826-ra megépítették. Az építés 2040 Ft-os költségét a két megye arányosan fizette.[48] E néhány példa felsorolása után lássuk az egyes települések hídjainak eseménytörténetét a teljesség igénye nélkül! Gyula hidjai A remeteházi gáton lévő 3 híd avultsága miatt 1820-ban 8448 Ft- ot hagynak jóvá a hidak újjáépítésére. [49] 1821-ben ugyanitt a Csikos-éri híd építésére 3605 Ft-ot irányoztak elő, amely - az összeg nagyságát tekintve - új híd építését jelentette. [50] 1838-ban ugyancsak a Csikos-éri híd javítására biztosították a pénzt. 1840-ben szorgalmazzák az építést, de még a következő évben is csak újabb sürgetésnél tartanak, "ne hogy a Posta kotsik és egyéb utasokra tekintve kik naponként azon, mint nagy országúti hidon megfordulni szokta, nem reméllyet veszedelem történhessen."[51] 1822-ben Bodoky a remeteházi töltésen egy téglahíd építésére tesz javaslatot, melyhez 80 ezer téglát a megyének Csabán tárolt 200 ezer téglájából használna fel. Az engedélyt a téglahíd építésére megkapja.[52] 1846-ben vetődik fel, hogy a városban lévő Kapus-híd, amely az alatta folyó Fehér-Köröshöz képest "hibásnak nevezhető", elbontandó, s helyette "függő- és ívhíd" készülne fából. A helytartótanács azonban Bodoky tervét nem hagyta jóvá, így a tégla híd megmenekült az elbontástól. [53] Gyula belterületi hidjai Gyula sokáig megőrizte azt a jellegzetességét, amelyet Evlia Cselebi megcsodált: a Körös ágai behálózták a város területét. Rosenfeld hadmérnök által 1722-ben készített részletes térképen a város még tele van a Körös mellékágaival, kisebb erekkel, csatornákkal, úgy ahogy 60 évvel korábban Evlia Cselebi leírta. Közel nyolcan év múlva, 1807 körül készült újabb város-térképen is csupán néhány kisebb vizesárok tűnik el, főleg a vártól nyugatra a város területén. Délről északra tartva a Bárdos torkollik a Fehér-Körösbe, amelynek fő ága dél-keletről észak-nyugati irányban szeli át a várost. Másik ága a várost északról határolja, s ez utóbbiból szakad ki, majd tér vissza a harmadik ága. A Kapushíd mellett jól kivehető az Észak felé tartó Szent