Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

A XIX. század első fele (dr. CL)

15. Szentandrás és 16. Öcsöd, révátkelőhelyei, a gyula-(CsabaKondoros-Szarvas-Cibakháza) pesti közlekedési út átkelőhelye. 17. Tótkomlós: Szárazér-híd: a pest-(Orosháza-Tótkomlós) aradi postaút. 18. Tótkomlós, Szárazér-híd: a tótkomlósmezoliegyes ül. pécskai nem országos út. 19. Tótkomlós, Szárazér-híd: tótkomlós-vásárhelyi nem országos út átkelőhelye. A hidak fenntartása A hidak fenntartása tetemes költséggel járt, nemegyszer meghaladta a megye teherbírását. A javításkor, de főleg építéskor az anyagot és a szakmunkát kellett megfizetni, a többi munkát kézi és igás robotként a megye adta, a közeli településekből irányítván ki a munkaerőt. Az így nyert munkaerő azonban a költségnek csak kisebbik részét tette ki, a nagyobb részt (anyag- és szakmunkásköltség) a "domestica cassa"-ból (házi pénztár) fedezték. Ez azonban gyakran szűkében volt, s alaposan meg kellett gondolni a javítás sorrendjét. A fahidakat gyakran kellet javítani. Rongálta az időjárás, különösen az esős évek idején korhadt gyorsabban a faanyag, ilyenkor az egész megyében egyszerre jelentkezett a hidak javításának szükségessége. A mederben lévő cölöpöket télen különösen a jég rombolta, a járófelületet pedig a szekér, állat koptatta. Nagyobb vizeknél, ahol faúsztatás folyt, a lápokban úsztatott fa könnyen megrongálta a híd tartószerkezetét. "... A tavaszi időben, a midőn több Laposok a' Salétrom főző instrumentumnak öl fákat szállítottak volna, és Békési Városban a Fekete Körös vizén által küldöttek, a zür zavar idő és Sebes víz a karókat elvitte az által az ország út elrekesztetett" — olvashatjuk 1811-ből. [26] Máskor a gyakori árvizek tették használhatatlanná a hidakat, de találkozunk olyan esetekkel is, amikor az emberek maguk okoztak kárt a hídban. Ennek akadályozására Pest megye végzését Békés megye is elfogadta, "melly szerént az közönséges Hidaknak, gátaknak rongáltatását a Kar fáknak és a töltések körül (lévő) fáknak az utazók által való ki vágattatását tapasztalván általa úgy állapíttatott meg, hogy a' gazda ugyan Lovának és Szekerének elvesztésében, a tseléd pedig az utak és töltések tsinálásában vason töltendő egy egész esztendői munkában a Törvény könyv 3. részének 33. czikkelye értelméhez képest marasztaltasson."[27] A Szent István-i szigorra megfogalmazott rendelkezésnek nyílván megvolt az előzménye. 1817-ben viszont azért romlottak egyszerre a vizes esztendőkben a hidak, mert előzőleg "ócska, néha korhadt fákkal javították. "[28] A hídjavításoknál ugyanis szokás volt, hogy a gerendák korhadt vagy megrongált részeit levágva az épen maradt gerendarészt rövidebb gerendát igénylő hídrészeknél felhasználták. Máskor egy nagyobb híd anyagát kisebb híd építéséhez használták fel. Általában elv volt a takarékosság, hogy a megye házi pénztárát kíméljék, mert ha kiürült, csak a legszükségesebb munkákat tudták elvégezni. A faanyagot a szomszédos Arad és Bihar megyei erdeiből tudták legkönnyebben megszerezni, s a Körösökön úsztatva leszállítani, egyébként tengelyen igen drága volt a szállítás. 1802-ben általános volt a panasz a hidak állapotára, ezért a megye összeállíttatta a hidak javításához szükséges anyagjegyzéket. Eszerint 520 oszlop, 1622 palló és 23 járomfa igénye merült fel. Az anyagbeszerzés érdekében a baji-, tamásdai-, ilyei- és keményfoki- földesuraktól kértek ajánlatot, hogy a legkedvezőbb ajánlattevőtől szerezhessék be az anyagot.[29] A19. század elején egyre nehezebbé vált a szükséges faanyag beszerzése. 1810-ben Tamásdáról hoznak anyagot a komlósi híd építéséhez, de Szolnok, Nagyvárad és Arad is szerepel a beszerzési helyek között. Az anyagot a Fekete Körösön úsztatták le Remetéig, onnan ugyancsak vizén, a Hajós úton a városba, Gyulára. A Hajós út eltöltése után azonban ez a szállítási lehetőség megszűnt, az anyagot Remetétől szekérrel kellett Gyulára szállítani. Megtörtént, hogy az év tavaszán elhatározott hídépítést a következő év tavaszára kellett halasztani, mert a faanyagot csak télen tudták beszerezni s leszállítani a folyókon. Az anyagbeszerzés mindig árlejtés útján történt, hogy a pontosan előírt mértékű és minőségű fát a legolcsóbb ajánlattevővel szereztessék be. Nem lehetett nagy a rivalizálás, mert 1844-ben az új híd építéséhez szükséges anyagokra az árlejtést a szomszédos Bihar és Arad megyében is meghirdették, s az árlejtést a gyulai Pál-napi vásár idejére tették, amikor egyébként is megfordulnak Gyulán a környék vállalkozói. [30] 1821-ben a hidak javításához szükséges faanyagra Dank Jánossal kötöttek szerződést az alábbi feltételek szerint: "1-ször hogy Dank János mint fa kereskedő fog T. Ns. (Tekintetes, Nemes) Békés Vármegye részére szükséges Tölgy Fa-gerendákat négy szegre sinor (zsinór) után kifaragva szállítani Remete Házáig és ot azokat alkalmatos hellyen a szárazra ki fogja rakatni és ot fogja számba adni Tettes Ns Vármegye adván néki a kivonattatásához elegendő napszámot." A továbbiakban kikötik, hogy a gerenda 12 colinál vékonyabb nem lehet, mind egészséges gerenda lesz, megszabják az árát s 1100 Ft előleget kap a vállalkozóul] A negyvenes évek elején a megyei mérnök cölöpverő és gerendaemelő gépet szerkesztett a maga költségén, de nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a gépet eladja a megyének. A kijelölt megyei köldöttség azonban a "hidak építésénél nevezetes 28