Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

A honfoglalástól a török hódításig (dr. Cl.)

A honfoglalástól a török hódításig Bármikor, bármilyen körülmények között élt is az ember az Alföld délkeleti csücskében, mindig meg kellett keresni a folyókkal átszabdalt vidéken azokat a helyeket, ahol átkelhettek a vizeken, s eljuthattak a közelebbi vagy távolabbi vidékre. A közlekedés fejlődésével így alakulhattak ki azok a csomópontok, amelyek egyre növekvő szerepet töltöttek be megyénk történetében. A távoli területeket összekötő országos utak helyét meghatározták a közeli hegyek átjárói. Északon - a megye csücskét érintve Szeghalomnál - a Sebes-Körös völgyében a Királyhágón át vezetett Erdélybe, délen - a Maros völgyében - vezető út a szomszédos Csongrád megyén át húzódott. Az észak-déli útvonal is Békés megyétől keletre az erdélyi hegyek lankái alatt vezetett az arad-nagyváradi vonalon. A szeghalmi átkelőhelyet már a honfoglaló magyarok is felfedezték. Anonymus említi Gestájában, hogy Tas és Szabolcs vezetésével a sereg egy része Zeguholmu (Szeghalom)-nál kísérelte meg az átkelést a Körösön. A kísérlet itt sikertelennek bizonyult, az ellenség védekezése megakadályozta az átkelést. Újabb helyet keresve Ösbő és Vélek Szarvashalomnál (in Cervino Monta) sikeresen úsztattak át a folyón, s vették birtokukba a vidéket.[l] Bárhonnan is vette adatát Béla király névtelen jegyzője, leírása azt bizonyítja, hogy ez a két hely - Szeghalom és Szarvas fontos átkelőhely lehetett a Körösök vidékén. S ha akkor még a folyón kellett átúsztatni, majdan híd emelkedik a folyón a természetadta átkelőhelyen. Az első hidat mégsem itt, hanem a megye közepe táján, az akkori megyeszékhely, Békés város mellett említik a megmaradt oklevelek. 1295ben egy határjárás alkalmával olvashatjuk a Hidus (Hidas) nevet Békéstől nyugatra, bizonyítván, hogy itt akkor már híd lehetett. [21 A név ismét előfordul 1525-ben, majd 1610-ben faluként szerepel.[3] Ma Békés nyugati határrészében Hidashát őrzi az egykor nevezetes hely emlékét. Békés keleti határában, a Körös jobb partját a 15. században említik Bánhidát. [4] A"bán" jelző úgy kerülhetett a "híd" elé, hogy a 15. században a megye ura Maróti János macsói bán volt, őt fia követte ebben a rangban, így valamelyik Maróti építhette a hidat, vagy annak a tulajdonában volt. Innen az elnevezés. 1525-ben a város egyik utcáját nevezték Bánhíd utcának, ma pedig a város egyik kerületének neve Bánhida. A Békés keleti és nyugati oldalán felmerülő "híd" nevek a békési átkelőhely fontosságára hívják fel figyelmünket, s évszázadok múlva a békési hidat a megye legforgalmasabb hídjának említik az iratok. Az első, valóban meglévő hídról szóló adatunk a megye északi részén fekvő Vésztő hídjának említése 1383-ban („a ponté supra fluvium Crisii" - ,, a Körös folyón átívelő hídtól").[5] 1438-ban Gyula és Vári környéki határjáráson a Fehér-Körös (gyula) vári hidat szedik fel a két király háborúskodásának kezdetén. [7] Ahol híd nem volt, ott a révek szolgáltak az átkelésre. Elsőként a szarvasi révet említik 1469ben.[8] Dózsa seregei 1514-ben az egei révnél kelnek át a Körösön.[9] Ez a rév még a 18. században is szerepel: 1706-ban a kuruc háborúk idején a rácok keltek itt át Túrkevéről Dobozra vonulván.[10] 1515-ben hallunk a gyulai révről. A gyulai rév neve úgy kerül az oklevelekbe 1515-ben, hogy a földesúr, Brandenburgi György őrgróf Dudits nevű alvárnagyát, aki a "Körös réve mellett a nagy utcában" lakik, felmenti minden rendes és rendkívüli adó fizetése alól.[11] Végül a vámok egészítik ki a török előtti Békés megye közlekedési képét. A vámszedési jog királyi privilégium volt, amelyet azonban egy-egy település földesura szerzett meg kiérdemelt települése részére. Forgalmas útvonal, rév, híd fenntartása indokolta a vámszedési jog megadását, így a vámos helyek hozzájárulnak a megye úthálózatának rekonstruálásához is. Időben elsőként a décsei vámot említik az oklevelek 1403-ban.[12] Mi azonban időrendiség helyett útvonalanként próbáljuk követni a vámhelyeket. 1410-ben akiskárolyi vámról történik említés.[13] Ugyanezen a szolnok—mezőtúr-nagyváradi úton az előbbi kiskárolyi vámhely közelében 1511-ben jelenik meg Szeghalom vámja.[14] A szolnoki országútból dél felé kiágazó, s Békés felé tartó úton az egei révnél szedtek vámot. [15] Ismert átkelőhely lehetett, 1514-ben Dózsa György is itt kelt át seregével a Körösön.[16] Az északi útvonalhoz tartozott Körösladány, ahol a vámszedésról 1479-ben történik említés.[17] A szolnok-lippai úton a szarvasi révnél volt vám, majd a török időkben épített híd adott jogot vám szedésre. Szarvas és a már említett Ege között félúton feküdt Décs (vagy Décse) falu, az egyik legnagyobb forgalmú vámhely. Jelentőségét szerencsés fekvésének köszönhette. Tengerszint feletti 85-86 méteres fekvése - ugyanúgy mint Szarvasé - mindenkor ármentes terület volt, s mivel a legnagyobb áradás sem érte el a 85 méteres magasságot, a décsei löszhát mindenkor biztonságot nyújtott a lakosságnak, s úton lévőnek egyaránt.[18] A décsei rév a történelemben is többször szerepel: 1530-ban a Szapolyai- párti Czibak Imre itt vonul át Budáról Gyula felé jövet seregével. [19] Két év múlva, 1532-ben Szapolyai János Lippáról Buda felé tartván Décsén ebédelt, tehát őis ezt az utat választotta.[20] Vámszedőhely volt Mezőberénytól délre, közte és Kamut közé eső Gyúr is.[21] 9