Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Egyedi hídleírások (Hargitai Jenő, Heltai Nándor, Molnár Péter, Polgár József, Szászi András, dr. Tóth Ernő)

Egyedi hídleírások köti össze a lakóépületek és támfalak melletti járdával. A híd forgalombahelyezése után néhány évvel már a saruk 30-35 %-ánál elmozdulás volt megfigyelhető. Az elmozdulások többségükben a hídtengellyel párhuzamosak voltak, de néhány sarunál elcsavarodás is létrejött. A szabálytalan sarumozgásoknak a szakértői megállapítások szerint két fő oka volt: A hídgerendákat nyári nagy melegben építették be, a sarukat alaphelyzetben tették a gerendák alá és később középhőmérsékleten a szükséges korrekciót nem végezték el. Hideg időben a saruszerkezet nem tudta felvenni a felszerkezet mozgásait és azon a felületen mozdult el, ahol a legkisebb volt a súrlódási tényező. A helyszíni megfigyelések szerint minden érintkező felületen előfordult elmozdulás, teljesen rendszertelen eloszlásban. Az elmozdulások az előbb leírtak miatt csak egy alkalommal és egy irányban jöttek volna létre, ezzel mintegy beállítva önmagukat. A megfigyelések azonban folyamatos sarumozgásokról tanúskodtak. A szakértői vélemények szerint a saruk leterhelése kicsi volt és emiatt az érintkező felületek között keletkezett súrlódási erők a felszerkezet hőokozta mozgásából fellépő vízszintes erőket nem tudta felvenni. A híd tervezése során a saruk elcsúszását nem vizsgálták. Az akkori előírások szerinti 1,5 N/mm

2es talpfeszültség helyett csak 1,25 N/mm

2-es talpfeszültség keletkezett az egy sarura eső terhelésből. A saruk cseréjére első alkalommal 1988-ban került sor + 10 °C levegőhőmérsékleten. Az alkalmazott saruk típusa megegyezett az előzőekkel, azonban a hídtengelyre merőleges méretüket 400 mm-ről 300 mm-re csökkentették, így a talpfeszültség elérte azaz 1,5 N/mm

2 értéket. A saruk cseréje után rövid időn belül ismét az előzőekhez hasonló sarumozgások voltak megfigyelhetők, melyek azt igazolták, hogy az 1,5 N/mm

2-es talpfeszültség is kevés. Ezen tapasztalatok alapján világossá vált, hogy ennél a műtárgynál olyan saruszerkezetet kell beépíteni, amely a felszerkezet vízszintes, függőleges és a szögforgásokból eredő mozgásait a leterheltségtől függetlenül lehetővé teszi. A követelményeket az osztrák Reisner-Wolf cég által gyártott és forgalmazott kombinált VGA saru tudta kielégíteni. Erre a sarutípusra nem határoztak meg minimális leterhelést. A saruszerkezet a hídtengely irányában 200 mm, rá merőlegesen 250 mm megerősített elasztomer blokk, melynek saját mozgáskészsége + 20,9 mm. A saruval összeépített nemesacél csúszórész 106 mm mozgás-készségű, az érintkező acélfelületek csúszását PTFE teflonbevonat és szilikon zsír teszi lehetővé. A vízszintes mozgásokat teljes egészében a csúszórész, az elfordulásokat pedig az elasztomer rész veszi fel. [1] A saruk ismételt cseréjére az országos hídrehabilitációs program keretében 1993ban indult teljes hídfelújítás során nyílt lehetőség. Ez alkalommal a fentiekben ismertetett saruszerkezet került beépítésre, Magyarországon elsőként alkalmazva ezt a sarutípust, továbbá kicserélték még a híd tönkrement dilatációs szerkezetét is. A rehabilitáció 1994-ben folytatódott a járdák, lépcsők és a kocsipálya aszfaltburkolatának felújításával, a betonfelületek és a korlátszerkezet felületvédelmével. A szigetelés felületén összegyűlt szivárgó vizek elvezetésére a járdák mellett 50 cm-es burkolatsáv felbontásával utólag burkolatszivárgót építettek be és ezzel együtt a víznyelőket is besűrítették. A beépített sarukat az elmúlt négy évben rendszeresen megfigyelve semmilyen rendellenesség nem volt tapasztalható. IRODALOM: [1] Polgár József - Molnár Péter: Hídsaruk cseréjének tapasztalatai KMSz 1995. 6. 97