Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

A megye földrajza (dr. Csatári Bálint)

A MEGYE FÖLDRAJZA Hazánk legnagyobb kiterjedésű megyéje, az ország területének 9%-án helyezkedik el, két nagy folyónk, a Duna és a Tisza között. Nyugaton végig, keleten pedig egy 30 km-es szakaszon a folyók természetes határt is jelentenek. Északon Pest és JászNagykun-Szolnok megye, délen Csongrád megye és a jugoszláv államhatár keretezi Bács-Kiskun megyét. Észak-déli kiterjedése 120 km, a kelet-nyugati megközelíti a 90 km-t. Bács-Kiskun megye az ország legtöbbször átszervezett területeinek egyike. Az Árpád-korban a megye jelenlegi területének legészakibb része Pest megyéhez tartozott, a keleti oldal Csongrád vármegye része volt, nyugaton pedig Solt vármegye létezett, kezdetben mint Fejér vármegye solti széke. 1686 után a megye jelenlegi területének északi, északnyugati és középső része Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesült vármegyéhez tartozott. Középső Bács-Kiskun megye és környéke hegy- és vízrajzi térképe. részén szigetszerűen elszórva a Kiskun kerületek ékelődtek be. Bács és Bodrog vármegyék 1802-ig különálló megyék voltak, amikor egyesültek. II. József (1780-1790) 1785-ben az országot tíz adminisztratív körzetbe osztotta. Pest-Pilis-Solt vármegye és a Kunság a III. Pesti kerületekhez tartozott, Bács vármegyét pedig a VIII. Temesvári körzethez osztották be. II. József halála után a vármegyei közigazgatás újból helyreállt. Az 1848-49. évi szabadságharc után Magyarországot öt országrészre osztották. Pest-Solt vármegye és a kunsági kerület az ún. magyar részhez tartozott. Bács-Bodrog vármegyét a "Szerb vajdaság és Temesi bánság"-hoz csatolták. 1786. szeptember 4-én a Kiskunság önállósága végleg megszűnt, beolvadt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe. A déli rész változatlanul Bács-Bodrog vármegye. Ez az állapot 1920-ig volt érvényben. 1941 augusztusától 1944 októberéig Bács-Bodrog megye területe újból a háború előtti, székhelye Baja. Bács-Kiskun megye 1950. január 1-én alakult meg és székhelye Kecskemét lett. A megye területe domborzatilag és tájbeli jellemvonásait tekintve is legváltozatosabb része az Alföldnek. A két folyó megközelítően észak-déli irányú széles völgye, ártere közé ékelődnek a kisebb tájegységek, résztájak. A megye nyugati részén a Duna menti síkság kö| zéptája hosszan, 20-30 km széles sávban nyúlik el. Tökéletes síkság, felszínét csak helyenként élénkíti néhány homokbucka vagy parti dűne. Kis tájcsoportjai a Csepeli-sík, a Solti-sík, a Kalocsai-Sárköz és a Mohácsisziget. Sokkal változatosabb középtájt a több kistájcsoportot magába foglaló Duna-Tisza közi síkvidék. Központi része a Kiskunság-homokvidék, amelyet a legújabb tájbeosztás további három részre tagol. Az északi ré* 8