Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Hidak, töltések, révek (dr. Bárth János)

Hidak, töltések, révek A rév üzemeltetéséhez szükséges munkaerőt a mindenkori bérlőnek kellett biztosítani. Voltak olyan bérlők, akik saját családtagjaikat foglalkoztatták, mások viszont fogadott révészeket alkalmaztak. A XVIII. század második és a XIX. század első felében az átkelés céljait szolgáló eszközök: kompok, dereglyék, csónakok, valamint a hozzájuk tartozó kisebb értékű fölszerelési tárgyak a kalocsai érsekség, illetve a kalocsai káptalan tulajdonában voltak. A bérlők a révjoggal, vagyis a révpénzszedés privilégiumával együtt bérelték az üzemeltetéshez szükséges eszközöket is. A XIX. század közepétől a bérlők kötelessége lett, hogy megfelelő számú és minőségű átkelési eszközről gondoskodjanak. A Biskói-révhez tartozó fölszerelési tárgyak első lajstromát 1767-ből ismerjük. A jegyzék tanulsága szerint akkortájt két új kompot és egy nagy ladikot, számos evezőt, kormányt, kötelet birtokolt az érsekség a Biskói-révben. A fölszereléshez tartozott a pénzszedő pörsöly és a kasszaláda is. A Biskói-révben az átkelés rendje és útvonala a XVIII-XX. században többször változott. A változásokat alapvetően a Duna mederváltozásai, a partvonal átalakulásai befolyásolták, de kihatottak rá birtokjogi és műszaki, technikai feltételek is. Az 1920-as évek elején még lóval húzatták a kompot, akárcsak a korábbi évszázadokban. Emiatt a folyóparton 8 méter széles területet tisztán kellett hagyni. A fátlan partsávon haladt fölfelé a kompot húzó ló kb. 1 kilométert. Az út végén a lovat beugratták a kompba, majd a révbérlő alkalmazásában álló kormányos irányításával elindult a komp a víz sodrásával lefelé, illetve a túlpart felé. Az átkelést az utasok"közül kikerülő evezősök segítették. A túlparton először a lovat szállították ki, majd az utasokat. Visszainduláskor megismétlődött a felvontatás. 1926-tól motorcsónak húzta a kompot. A XIX. század második felében és a XX. század elején elvileg létezett komp-menetrend, de az inkább csak hatósági elvárás maradt. Nem lett az élet valósága. A komp gyakorlatilag akkor indult át a túlpartra, ha voltak utasok, akik át akartak menni. A jó révbérlő akkor is elindította a kompot, ha az nem volt tele. A XVIII. században és a XIX. század első felében, amikor volt harang a jobbparton, azzal adtak jelt az átkelni szándékozók. A harang szavára átmentek a révészek az utasokért. A XX. században, mivel kicsi volt a forgalom, a Dunántúl felől érkezők hangos kiáltozással jelezték, hogy jöjjenek át értük. Gyalogosokért, kerékpárosokért ladikkal, lovaskocsikért komppal mentek át a révészek. A XVIII-XIX. században sötétedés után, éjszaka is átkelt a komp vagy ladik, ha szükség volt rá. A dunai hajózás fejlődésével tilos lett a révek éjszakai működtetése. Szélviharok idején, valamint télen, amikor befagyott a Duna, szünetelt a kompközlekedés. A rév területén, a jégen mindenki szabadon, fizetség nélkül átkelhetett. A jeget azonban szalma rászórásával és lékből való locsolással lehetett erősíteni, javítani. Ha a révbérlő a rév területén ily módon vastagította a jeget, az 1832. évi kontraktus rendelkezése szerint szedhetett átkelési díjat. 27 Komp a Kisköröst Közúti Szakgyűjteményben