Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Összefoglalás (dr. Tóth Ernő)

ÖSSZEFOGLALÓ Bács-Kiskun megye az ország legnagyobb megyéje, mai területe 1950-ben alakult. Két folyó határolja és számos kisebb-nagyobb csatorna teszi szükségessé hidak építését. Úthálózata az Árpád korban viszonylag ritka volt, a dunai révek, majd Kecskemét útcsomópont jellege, a Buda-szegedi út, a 20. századtól a tranzverzális utak (Baja- KiskunfélegyházaCsongrád-Gyula, illetve Dunaföldvár-Kecskemét- Szolnok, illetve Tiszaug- Békéscsaba), ezek folyami hidjai felértékelték a megye közlekedési jelentőségét. A 16-17. században a váraknál (pl. Kalocsa) bejáró (emelhető) hidak, a várost védő árkokon kezdetben fahidak voltak. Nevezetes volt a Kalocsánál álló hajóhíd is. A hídépítés dokumentumai a 18. századtól maradtak fenn, ezekből tudjuk, hogy 1747-ben és 1755-ben Kecskeméten kőhidak épültek, 1783-ban már 33 hidat vettek számba a "víznélküli" városban. Az I. katonai felmérés idején (1785) meglepően sok híd volt egyes települések határában, így Szabadszállásnál tizenegy, Kalocsán nyolc. Kiskunfélegyházán 1772-ben és 1856-ban boltozott hidak épültek, Kalocsán pedig az 1862es árvíz mosta el az ötnyílású kőhidat. A 19. század első felében épült Dunatetétlennél a ma is álló, és Baján az 1956-ban árvíz által elmosott nevezetes Vörös híd, a megye két legjelentősebb boltozott hídja. Vasbeton hidak építése - az országban elsőként - Solton kezdődött 1889-ben egy 5-5 m nyílású Monier-rendszerű híd építésével, majd Wünsch Róbert "cementtechnikus" épített Melanrendszerű kétnyílású (9-9 m) vasbeton ívhidat 1893-ban. A vasútvonalak kiépítésével 1853-tól több híd épült, közülük országos jelentőségű volt a forgalomnak 1909-ben átadott bajai Duna-híd, mely Budapest alatt az első állandó híd volt és 1935-től vegyes forgalmú lett. A híd medernyílásai 100-100 méteresek, hullámtériek pedig 50-50 méteresek voltak. A hidat a Magyar Királyi Állami Vas- és Acélgyár építette, mint a többi folyami hidat is. A vasbeton hídépítés Hennebique-rendszerrel dr. Zielinski Szilárd működése nyomán honosodott meg, aki a megyében 1912-től tervezett hidakat a Dunavölgyifőcsatornán és más vízfolyásokon. 1927-től Dr Mihailich Győző tervei szerint épültek jellegzetes hidak a megyét átszelő, előbb említett csatorna felső szakaszán. Az acélhidak építésének nagy időszaka az 1927-30 közötti időszak volt, amikor elkészültek Tiszaugnál és Dunaföldvárnál az addig hiányzó folyami hidak a transzverzális utakon. A tiszaugi hagyományos kialakítású, de korszerű karbonacél anyagú, a dunaföldvári pedig dr. Kossalka János tervei szerint az első többtámaszú, folytatólagos, rácsos főtartójú Duna-híd volt sziliciumacél anyagból. Mindkét hídon utólag a vasúti forgalom is megindult. A vasbeton hídépítés több jelentős alkotása közül említést érdemel a Folly Róbert tervezte kecskeméti vasúti aluljáró, mely 110 m hosszú zárt vasbeton keret. 1944. őszén elpusztult a háborús események következtében a megye 27 hídja, közöttük mindhárom folyami, az ezekhez csatlakozó ártéri és minden jelentősebb híd. Az újjáépítés nagy lendülettel folyt: 1947-ben a tiszaugi Tisza-híd a kiemelt roncsok részbeni felhasználásával, 1950-ben, illetve 1951-ben pedig a bajai és a dunaföldvári Duna-híd épült újjá teljesen új, folytatólagos rácsos felszerkezettel. Az újjáépítés során igen nagy feladat volt a hídroncsok eltávolítása és a forgalom ideiglenes biztosítása Dunaföldvárnál, Kalocsán és Baján. Kisebb 30-40 m-es pontonhidak épültek a Ferenc-csatorna felrobbantott hidjai helyett is. A kisebb hidak újjáépítése során több műszaki újdonságot is alkalmaztak, így 1949-50-ben két hazai (Böröcz) rendszerű utófeszített híd, 1950-ben a világ ötödik alumínium hídja, 1953-ban Kalocsa térségében pedig két előregyártott Hoyer rendszerű előfeszített híd épült. Előregyártott (fordított T alakú tartós) kishidak 1959-től, 10 m-nél nagyobb nyílások áthidalására alkalmas előregyártott gerendákkal (EHGT) pedig 1974-ben Kecskemét határában 4 nyílású, 1982-ben Kecskeméten 14 nyílású, 1987-ben Kiskunhalason 3 nyílású vasút feletti műtárgy épült. A Duna-hidak közül a bajainál 1989-90-ben konzolos hídrészek épültek a könnyű közúti járművek vasúti forgalomtól független áthaladására, 1998-ban pedig megkezdődött a konzolos hídrészek "felkötéses" megerősítése, annak érdekében, hogy a közös üzem megszüntethető legyen. A dunaföldvári Duna-híd vasbeton pályalemeze a rendkívül megnövekedett terhelés, valamint a sózás okozta korrózió hatására oly mértékben károsodott, hogy teljes átépítése szükséges. Valószínűleg a korszerűsítés keretében megoldható a közös üzem megszüntetése ezen és a tiszaugi hídon is. Ez utóbbinál az alépítmények megszélesítésével új közúti híd építhető a meglévő rácsos szerkezet mellett. A megye országos közútjainak hídállománya 128, emellett az önkormányzati utakon 295, az M5 autópályán 23, a vasútvonalakon 215 híd van. Bács-Kiskun megye hídtörténete immár a hetedik a sorban, ez a 40. Hídmérnöki Konferenciára jelenik meg. A könyv írói: Asbóth Miklós, dr. Bárth János, dr. Csatári Bálint, Darabosné Bujdosó Zsuzsa, Dobra Jánosné, Gál Zoltán, Heltai Nándor, Molnár Péter, Polgár József, Sági Jenő, Szászi András, dr. Szőke Klára, lektora dr Tráger Herbert, szerkesztője dr. Tóth Ernő. A kiadói munkákat a Kecskeméti Lapok Lap- és Könyvkiadó szervezte. A könyv fő fejezetei a megye földrajzi adottságai, a közúthálózat rövid története, a hídépítés korai eseményei, a megye hídépítés történetének fejezetei: fa-, kő-, tégla, fém vasbeton hidjai, a hidak újjáépítése, az országos közutak, az önkormányzati utak, autópálya hidak, egyedi hídleírások mellékletek, a megye hídtörténete évszámokban, tervezők, kivitelezők, irodalom. Ez a könyv is gazdagon illusztrált; térképek, képeslapok, fotók rendelkezésre bocsátásáért köszönet illeti a Hadtörténeti-, a Közlekedési Múzeumot, a Bács-Kiskun Megyei Levéltárat, a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjteményt, a Ganz Acélszerkezeti Vállalatot, a Kalocsai Érsekségi Gazdasági Levéltárat, az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságot, a Kecskeméti Lapok Lap- és Könyvkiadót, a MÁV Rt. Hódmezővásárhelyi Pályagazdálkodási Főnökségét, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei és a Tolna Megyei Állami Közútkezelő KHT-t és a HM Szentgyörgyi Albert Repülőezredet. 138