Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Egyedi hídleírások (Hargitai Jenő, Heltai Nándor, Molnár Péter, Polgár József, Szászi András, dr. Tóth Ernő)

Egyedi hídleírások Kecskemét, Szolnoki úti aluljáró nypiiiiimT 47,24 Építés éve: Aluljáró szélessége: Aluljáró magassága: Aluljáró zárt szakasz hossza: Aluljáró teljes hossza: Gyalogos aluljáró szélessége: Gyalogos aluljáró magassága 1939-1940. 0,60 + 9,00 + 0,60 = 10,20 m 4,60 m, 110,01 m 390,27 m 3,00 m 2,35 m Gyalogos aluljáró teljes hossza: 110,00 m Megbízó: M. kir. Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium Tervező: Folly Róbert és M. kir. Államvasutak Igazgatósága Kivitelező: M. kir. Államvasutak Igazgatóság Építési Vezetősége, Kecskemét Rusz Ervin és Skuteczky Béla építési vállalkozó Építésvezető: Fekete István mérnök Forgalomba helyezés: 1940. Építési költség: 1 356 000.- pengő Már 1893. december 9-én kérte Kecskemét közgyűlése a vasúti pályatest áthidalását a Szolnoki út irányában. Ekkor mondták ki a Temető nagy utca nagyjából a mostani Rákóczi út - kialakítását, az új állomásépület szükségességét, a nagypályaudvarra bevezetett szárnyvonalak kiépítését. A századforduló után alakultak ki az első házsorok, települtek az első intézmények a vasúti pályatestektől keletre, 1921-ben felépült a Platter Konzervgyár. Megnövekedett a vasúti személy- és áruszállítás, felélénkült a járműforgalom. Az áthaladó, a tolató szerelvények szinte kettészakították a várost. [1] Illetékes katonai hatóságok bizalmasan jelezték, hogy háború esetén igen veszélyessé válhat a csapatok gyors mozgatásának akadályoztatása. Mindezekre és az épülő dunaföldvári és békéscsabai útra tekintettel 1939-ben határozták el a szintbeli kereszteződés megszüntetését. A felüljáró olcsóbb és könnyebb megoldásnak kínálkozott, azonban városképi szempontokból aluljáró mellett döntöttek. A szükséges 1 300 000 pengő nagy részét a MAV, kisebb részét a Kereskedelmi Minisztérium és Kecskemét város közönsége vállalta. Dr. Álgyai Huber Pál államtitkár miniszteri leiratából tudható, hogy a Közlekedésügyi Minisztérium 300 ezer pengőt, Kecskemét 340 000 pengőt, a MAV 710 000 pengőt vállalt. Az aluljáró tervezését a Közlekedés és Kereskedelmi Minisztérium részéről Folly Róbert, a MAV részéről Szíjjártó József főmérnök vezette. Az előmunkálatokkal, az építkezés kivitelezésével a kecskeméti Rusz és Skuteczky céget bízták meg. 1940ben a vasúti pályatest 60 cm-es felemelésével kezdték a munkákat. Egyes időszakokban 350 ember dolgozott Magyarország akkor leghosszabb vasúti aluljárójának építésén. Időnként gondot okozott a talajvíz eltávolítása. Ünnepi avatóján megjelent Horthy Miklós kormányzó, Varga József iparügyi miniszter. Az államfő helyi előkelőségek, a munkálatok irányítóinak kíséretében sétált át 1941. évi június 6-án az aluljárón. A városközpont felőli lejáratnál márványtáblán olvasható szöveg szerint a műtárgyat 1939-40 években a Magyar királyi Közlekedési és Kereskedelmi Minisztérium, a Magyar királyi Államvasutak és Kecskemét thj. város közönsége építette. [2] A második világháború után többször előfordult, hogy autókkal és katonai járművekkel a gyalogjáró aluljáróban közlekedtek. A harcok során megrongálódott - kifogástalannak sohasem mondható vízelvezető rendszer nem tudott megbirkózni a nagy esőzések után hirtelen leszaladó esővízzel. 1946-ban a Kereskedelemügyi Minisztérium a MÁV vezetőit, a Városi Rendőrkapitányság illetékes osztályát, a polgármestert szólította fel az áldatlan, balesetveszélyes helyzet megszüntetésére. A vízelvezetést később is javították. Az apró bosszúságok sem felejtetik, hogy az aluljáró korának egyik markáns műszaki teljesítménye volt. [1] Heltai Nándor: Kecskemét, 1998. Útikönyv. 1998. [2] Kecskeméti Közlöny 1941. június 6., 7. 113