49. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 10., 2008)

Tartalomjegyzék

Schwarczkopf Bálint: A hídépítés során felhasznált építőanyagok, ellenőrzésük, szabályozás Sokak által ismert, és igen elterjedt a feszítőpászmákra vonatkozóan a még érvényben lévő MSZ 465:1987 számú régi magyar szabvány; sok megbízásunk esetén még az ebben szereplő követelményekre hivatkoznak a beruházók, tervezők, vagy kivitelezők. Ez a szabvány azonban nem tekinthető műszaki specifikációnak, mivel nem kezeli a Rendeletben megadott megfelelőség-igazolási módozatokat. A transzportbetonra az MSZ EN 206-1:2002 számú európai alapszabvány vonatkozik. Ez az alapszabvány nem kerül harmonizálásra, hanem az Európai Unió tagországainak hatáskörébe tartozik egy olyan szabvány kiadása, mely megadja a megfelelőség-igazolás módozatát is. Magyarországon ez a szabvány az MSZ 4798-1:2004, ami a fenti európai szabvány magyarországi alkalmazási feltételeit tartalmazza. Az MSZ 4798-1:2004 számú szabvány a transzportbetonokra (2+) megfelelőség-igazolási módozatot ír elő. A (2+) módozat esetén a megfelelőség igazolás Szállítói Megfelelőségi Nyilatkozattal történik. A megfelelőség-igazolás alapja a gyártó által végzett első típusvizsgálat és egy külső ellenőrző intézet által végzett rendszeres üzemi gyártásellenőrzés. A gyártásellenőrzést végző intézet Üzemi Gyártásellenőrzési Tanúsítványt ad ki. A jelenleg még érvényes MSZ 15022 számú, a vasbetonszerkezetek méretezéséről szóló szabványsorozat azonban még az MSZ 4719:1982 számú, visszavont szabvány szerinti betonjelölést használja. Ezért sok betonkeverő telep nem tekinti magára kötelezőnek az MSZ 4798-1:2004 előírásait, és a transzportbetont megfelelőségét a (4) módozat szerint igazolják. A (4) - legkevésbé szigorú - módozat esetén a gyártó önmaga végzi a termék első típusvizsgálatát és az üzemi gyártásellenőrzést is. 257