Közúti és vasúti hidász almanach 2007 (Lánchíd füzetek 8., 2008)

Dr. Loykó Miklós E kiragadott felsorolás után egyáltalán nem tudom, hogy fontosak-e ezek? Fő müvek-e? Nem volt fontosabb-e az oktatásban eltöltött 40 évi vendégszereplés? Vagy esetleg a Hídszabályzat alakítgatása? Ki tudja? Én abban reménykedem, hogy a munkám nem volt hiábavaló, s mint ilyen, akár fontosnak is tekinthető. Mit üzen, mit kíván a most felnövekvő hidász nemzedéknek? A hídépítés egész területére áll az az alaptétel, mely szerint a mérnöki munkához szilárd statikai tudás, anyagismeret és helyismeret szükséges. Nem elég csak méretezni tudni, ismerni kell a feladat megoldásához optimális anyagokat és e két alapismeret alapján lehet eldönteni, hogy adott helyre mi szükséges. Mivel a tervezés is és a kivitelezés is csapatmunka, a szereplők mindegyikétől elvárhatók az alapismeretek. Tehát azt üzenem a pályakezdő és a pályán még feltörekvő hidász nemzedéknek, hogy mindhárom irányban gazdagítsa ismereteit tapasztalatcserék, irodalmi és újabb tanulmányok útján. Erre ma, az internet világában szinte korlátlanok a lehetőségek. Egy csapdát azonban mindenképpen el kell kerülniük, ez a számítástechnikai programok csalhatatlanságába vetett hit. Módszerként a más úton végzett ellenőrzéseket, a független ellenőrökben való bizalmat, a kézenfekvő összehasonlító módszerek alkalmazását javaslom. Még egyetlen gondolatom lenne üzenetként. Ez a hidász öntudat erősítése. A képesítésünkre korábban használt okleveles mérnök meghatározás eredetileg kultúrmérnökként szerepelt és a közlekedés- és vízépítéssel foglalkozó mérnököt jelentette. Ez a mérnöki tevékenységnek a környezeti kultúrára kifejtett hatását érzékeltette. Hiszem és vallom, hogy a közlekedésépítésen belül a hídépítés mindenkor az emberi kultúra jellemző kifejezése is volt, a funkcionális szükséglet kielégítése mellett. Kellő hittel és ambícióval ezt ma is tudatosítanunk kell. 109