Közúti és vasúti hidász almanach 2007 (Lánchíd füzetek 8., 2008)

Dr. Lovkó Miklós Ennek az időszaknak volt számomra egy feledhetetlen - megítélésem szerint mások számára is szinte elképzelhetetlen - történése, nevezzük egzotikus kalandnak, 1978 januárjában tagja lehettem egy kelet-német, csehszlovák, lengyel, bolgár, szovjet, magyar összetételű KGST delegációnak, mely azt a feladatot kapta, hogy a helyszínen tanulmányozza a laoszi közlekedési helyzetet és tegyen javaslatot a megoldásra. Laosznak korábban sem volt a légiforgalmon kívül elfogadható közlekedési hálózata. Vasút egyáltalán nem létezett, a földutakon a franciák által épített hidakat mind lerombolták a vietnámi háború alatt. Pozsonyi Iván kollégámmal a nagyobb hidak helyreállítására dolgoztunk ki a helyszínen javaslatot, amit a KGST el is fogadott. Az általános segítségnyújtás keretében kilenc nagy híd közül egyet a magyar kormányzat felvállalt. így valósult meg az általunk tervezett Sé Sang Soy hídja, a háromnyílású, mintegy 100 m hosszú, acélgerinclemezes öszvérhíd 1983. áprilisi átadással. Öt év alatt hétszer voltam a helyszínen, irányítottam a tervezést, ellenőriztem a kivitelezést itthon és Laoszban. Megítélésem szerint ez volt a legdrágább híd, amely magyar költségvetéssel valaha is épült. Az osztályozott mosott folyami kavics adalékanyagon és a helyi cementen és vízen kívül az összes hídelem (hegesztett, szegecselt, csavarozott acélszerkezet, korlát, dilatáció, víznyelők, beton acél) Budapesten készült. Budapest és Gdynia között vasúton, Gdynia és Da Nang között hajón, majd Da Nang és Phalan között pedig közúton szállítottuk az öszszes anyagot építőgéppel, jármüvei és egy évi munkahelyi ellátmánnyal együtt a KÖZGÉP vállalkozásában, 24 fő szakmunkás helyszíni munkájával. El lehet képzelni, hogy mindez mibe került. 1985-ben váratlanul ért a gazdasági igazgatóságra történt felkérés. Itt is a vállalat szorult anyagi helyzete késztette az illetékeseket (vállalatvezetés és felügyeleti szerv, de már más miniszterhelyettes) egy szakmabeli, műszaki-gazdasági ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező önkéntes beállítására. Ez a munkakör és feladat némileg eltérített a híd- és vasbetonépítés területéről, de nagyon izgalmas időszaka volt életemnek. Több százmillió forintos probléma (kinnlevőség, likviditás, létszám és bér, stb.) megoldásával kellett megküzdeni, közte a vállalat átalakítását gazdasági társasággá úgy, hogy lehetőleg a legtöbb érték (szakemberek, kapcsolatok, hírnév, anyagiak) átmenthető legyen. Én nagyon remélem, hogy minden a legkisebb veszteséggel megvalósult, bizonyíték erre a vállalat máig sikeres működése (természetesen lényegesen leszűkült piaci megjelenéssel). 101