Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története az első (pesti hídfőnél épülő) jászolgáthoz 24 000 forint értékű faanyagot meg is rendelt. A hídépítés alapozási munkálatai, mint már mondottuk, jászolgátas víztartás mellett voltak tervezve. E gátakhoz hatalmas, 40-80 láb hosszúságú (12-25 méteres) cölöpöket kellett beszerezni, éspedig a hídfőkhöz 22000, a pillérekhez pedig egyenként 1500 darabot. Erre a célra a Szávamenti, sziavon erdőségekből származó tölgy látszott a legalkalmasabbnak. Fenyőfát Csehországból, vörösfenyőt pedig Stájerországból hozattak. A megrendelésnél Clark igen körültekintően járt el: a fakereskedőtől magával hozott mintapéldány másodlatát a szállítónál hagyta és az átvételnél minden, a mintával nem egyező darabot visszaadatott. így kitűnő, csomómentes, szívós és nagy fajsúlyú faanyaghoz jutott. Február végén megkezdték a pesti hídfő alapgödrének kiemelését, azonban a munkát március elején a magas vízállás miatt félbe kellett szakítani. Áprilisban a két Clark együtt látogatta végig a stájerországi vashámorokat, hogy a jászolgátak cölöpjeihez szükséges sarukat és bilincseket megrendeljék. Ami a többi építőanyagot illeti, William Tierney Clark végül is a pillérek alaptestébe építendő gránitot Mauthausenböl és Wolfstahlból, homokkövet és mészkövet pedig a sóskúti és váci bányákból rendelte. Kitermelésükhöz, - minthogy sokszor 10-12 tonnás tömbökről volt szó - angol mesterembereket küldött. Cementkészítésre a budai munkatér egy részében rendezkedtek be, s az ehhez szükséges mészmárgát - Vásárhelyi Pál tanácsára - a beotsini kolostortól rendelték meg. Vásárhelyi Pál, hazánknak e korban legnagyobb mérnöke, szintén foglalkozott az állandó híddal, sőt 1838-ban tanulmányt is írt róla. Bár ezt inkább ötletnek, mint komoly tervezetnek szánta, érdekes módon tett tanúságot vízépítő-mérnöki gondolkodásáról. Vásárhelyi tervének érdekessége ugyanis az, hogy a hajóforgalom zavartalanságát tartotta a legfontosabb dolognak, - ami a vízépítő mérnökökre általában jellemző - és ennek biztosítására a híd középső mederpillérében kapuzatot alakított ki, a híd tartószerkezetét pedig itt emelhetőnek tervezte. A hajók álhaladásának idejére a gyalogközlekedést a pillér tetején át kívánta lebonyolítani. Az építkezésekhez szükséges hatalmas mennyiségű téglát Steigenberger és Lechner pesti, valamint Csekő és Christen óbudai vállalkozók szállították, 13-15 forintért ezer darabot. 38