Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története vet készített, s azt a Közmunkák Tanácsa is elfogadta. Az új tervezet alapelve az volt, hogy a híd úgy épül meg, hogy a végleges lejáró csak a templom elbontása után lesz kialakítható; tekintettel azonban a pénzügyi eszközök hiányára, ideiglenes megoldásként a templomot a helyén kell hagyni és a feljárót ennek megfelelően megépíteni. A szükséges pénzügyi fedezet biztosítása és a templom elbontása után pedig a feljáró észak felé kiszélesíthető legyen. (Az ideiglenes állapot idejére a tervezet a feljárót olyan közel kívánta a templomhoz vinni, amilyen közel csak lehetett, hogy ezzel is utóbbi elbontását siettesse.) Az új tervet a miniszterelnök is elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy az építkezéseket csak a rendelkezésre álló keret határáig folytatják. A későbbiek során ez a terv lett alapja a kivitelezésnek is: a hidat az ideiglenesnek feltételezett helyzetben építették meg. Ez az „ideiglenes" állapot azonban ma is tart és az idők folyamán csak annyi javulás történt, hogy a süllyesztett gyalogjáró megépítése módot adott a kocsipályának a feljárón való mérsékelt kiszélesítésére, egyúttal pedig a gyalogos közlekedés megjavítására. Az Erzsébet híd tervei Időközben, 1894 májusában eldőlt a dunai hidakra kiírt tervpályázat sorsa is, és csakhamar megkezdték az egyik híd - a Fővám téri híd építési munkálatait is. Rámutattunk már néhány meggondolásra, amelyek alapján a Kübler-féle Eskü téri híd-tervet - noha az a pályázat I. díját nyerte nem tartották közvetlenül kivitelezésre alkalmasnak. Legfőképpen a túlságosan magas merevítő-tartót és a kissé gyenge szélrácsot kifogásolták - ezek azonban szerkezeti kérdések és aránylag könnyen lehetett volna rajtuk segíteni. Voltak néhányan, akik a híd architektúrái is kialakítását sem találták eléggé szerencsésnek, ezeknek száma azonban elenyésző volt azokéhoz képest, akik a híd kapuzatait monumentális műremekeknek és csodálatos építészeti alkotásnak minősítették. Leginkább az építészek adtak ennek a felfogásnak nyilvánosságot, mert az akkori korszak felfogásának teljesen megfelelt a nyertes pályatervnél alkalmazott megoldás. így hát esztétikai szempontból nem lett volna kifogás a kivitelezés ellen; - mai szemszögből nézve azonban a dolgot, a Kübler-féle terv építészeti megoldása szerencsétlen és abszurd, mert éppen a legnagyobb erőt érzékeltető részt, a horgonyláncot rejti el, és azt kőboltozatokkal még alá is támasztja, ami szerkezeti szempontból teljes képtelenség. A pilonok rácsos keresztkötéseit is kőfalazattal ta98