Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 2. A Margit híd sem akarta a Mauthausenből származó gránitot alkalmazni, hanem különféle más gránitokkal kísérletezett; ezek azonban nem elégítették ki a szigorú minőségi követelményeket. Végül is Neuhausban és Pernauban (Felső-Ausztria) találtak megfelelő gránitkőzeteket - ekkorra azonban már több hónapi idő ment veszendőbe. Végeredményben akár indokoltan, akár nem, a munkálatok az előirányzathoz képest el voltak maradva és ezért a vállalkozó is letett arról, hogy azokat az előírt határidőre befejezze. Ezért szembe kellett ugyan néznie a kötbér-fizetéssel, azonban az ebből származó veszteség kiegyenlítésére különböző üzleti fogásokkal módot talált. Először is csak az egyik Duna-ág beállványozásához szükséges fa-anyagot rendelte meg, amivel - miután a tervek eredetileg az egész híd egyidőben való szerelését írták elő - igen nagy összegű megtakarításhoz jutott. A vasanyag szállítását is csak jóval később kezdték meg, amivel lehetővé vált a számlák egy részének egy félévvel később való kifizetése. így - bár a késedelmes átadást most már nem lehetett elkerülni - a francia cég előre biztosította magát a kötbérből származó veszteséggel szemben. A főtartók szerelése gyorsan haladt most már és 1875 márciusában a pesti Duna-ág felett már a járda- és szegélytartók szerelése folyt. A kormány felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia külön bizottságot küldött ki annak eldöntésére, hogy milyen nevet adjanak az új hídnak. Gyulai Pál helyettes főtitkár 1875. július 24-i átiratában közli az eredményt: a javaslat a Margit híd elnevezést ajánlja. Közben a hídépítés határidejének módosítása érdekes eseményhez vezetett. Az építési anyagok lerakásához szükséges parti és szigeten levő területeket ugyanis a kormány a tulajdonosoktól bérbe vette. A határidő kitolásával a bérleti idő - és így a bérletek költsége - is megnövekedett, és ezért a kormány a telekbérleteket 1875. január 1-től a francia vállalkozókra hárította. Ez utóbbi azonban fenntartással élt és az intézkedés megváltoztatását kérte, ami meg is történt és csak a július 1 -tői esedékes bérleti díjak megfizetésére kötelezték. A tárgyalások idején a bérkifizetések rendszertelenekké váltak, ami ellen több telektulajdonos tiltakozott. Feuermann Lajos, Klein Ignác és Kohn Ábrahám pedig, akiknek parti telkein próbarobbantásra kiválasztott vastartók voltak lerakva, ezeket - miután a telekbért időben nem kapták kézhez önkényesen elszállíttatták. Az építésvezetőség lopás címén feljelentést tett a hatóságoknál. Az ügy bíróság elé került, ahol is a tetteseket szigorú pénzbüntetéssel sújtották. Miután azonban a vasanyag megkerült, a feljebbviteli fórum - a Curia - enyhítette a büntetést és csupán az oko65