Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története útján való összekapcsolását és ide is egy egynyílású szárnyhidat kívántak építtetni. Végül is - a közúti vasút-társaságok kérelmére - azt is előírták, hogy a közúti vasút pályáját a hídon át kell vezetni. Az építkezés Az új feltételeknek megfelelően átdolgozott tervek alapján a Société de Construction des Batignolles cég (amely azelőtt az E. Gouin & Comp. néven szerepelt) ismét benyújtotta ajánlatait, amelyekkel kapcsolatban azután megindultak a tárgyalások. A kormány megbízásából többek között Hieronymi Károly miniszteri tanácsos és helyettes államtitkár, valamint Tolnay Lajos vasútépítészeti igazgató folytatták le a megbeszéléseket a francia cég megbízottjával. Bár a rácsozott ívhíd-szerkezetek és még inkább a rácsos gerendatartók olcsóbbak lettek volna, többféle szempont, - amelyekbe az esztétika, valamint a vállalkozó francia cég jó hírneve is belejátszottak alapján mégis úgy döntött a kormány, hogy Gouin terve alapján építteti meg a hidat. A közúti vasút (lóvasút) átvezetése az eredeti 48 láb (14,30 m) szélességnek 53 lábra (16,76 m) való növelését tette szükségessé, amely mintegy 270 000 forint költségtöbbletet jelent. A tervező továbbá eredetileg a pályaburkolatot vaslemezre kívánta fektetni; a tárgyalások során felmerült a megtámasztásnak vas helyett fapallókkal való kialakítása, ami 155 000 forint megtakarítást eredményezett volna. Ettől azonban - a Lánchíd faburkolatánál szerzett rossz tapasztalatok miatt - később elálltak. A költségeknek a lehetőséghez képest való csökkentése érdekében viszont a kormány a szakértők javaslatára elhatározta, hogy 1. a közúti vasút átvezetésével járó közvetlen költségtöbbletet - 300 000 forintot - a közlekedési társaságokra hárítja át, 2. a francia cégnek biztosítja a vasanyag vámmentes behozatalát, és 3. a díszítmények, architektúrális kiképzés és rakparti áthidalások, valamint feljárók építését nem a párizsi vállalkozónál, - hanem lehetőség szerint idehaza - rendeli meg. Ezen az alapon lehetővé vált a hídnak 4 200 000 forintért való megépítése. A tárgyalások végül is sikerre vezettek és 1872. november 9-én megkötötték a szerződést, „...mely a Margit-sziget alsó csúcsánál Pest és Buda között építendő állandó Duna-híd építése iránt egyrészről a magyar királyi közmunka- és közlekedésügyi miniszter, mint a magyar kormány képviselője, más részről a Párizsban székelő Société de 58