Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd A császári csapatok csakhamar megszállták Pestet. A háború augusztus végén befejeződött és most már lehetővé vált a hídépítés zavartalan befejezése. Clark Ádám és a tervező W. T. Clark az építkezést már 1845-re be akarták fejezni és a hidat az év őszén a forgalomnak átadni. Bár a munkálatok rendben és különösebb akadály nélkül folytak egészen 1849-ig, időtartamuk mégis jóval hosszabb volt a tervezettnél. Ennek oka többféle tényezőben rejlett. Elnyújtották a munkálatokat az időjárási viszontagságok és az alapozásnál az altalaj ellenállása. Nehézségekbe ütközött a vasanyag szállítása is. Igaz ugyan, hogy a küldemények rendben és hiánytalanul érkeztek, azonban sokkal lassabban, mint azt előre kiszámították. Nem utolsó sorban késleltették a munka befejezését az 1848/49-es események is. így tehát, bár - mint mondottuk - az építkezés helyszínén a munkálatok rendben folytak, ütemük jóval lassúbbra alakult a sok külső körülmény hatására, mint azt eredetileg elképzelték. A szerződésben azonban az építés befejezésére nem tűztek ki határidőt és így a Lánchíd Rt. anyagilag nem károsodott a késelem miatt. Szeptemberben és októberben megépült a végleges útburkolat, gyalogjáró és korlát. W. T. Clark irányításával, aki szeptemberben érkezett szokásos évi látogatására Pestre, a már előbb említett, ágyúlövéstől sérült lánclemezt, - miután azt az egész lánctag megbolygatása nélkül kiszerelni már nem lehetett volna - olyképpen erősítették meg, hogy melléje két oldalról egy-egy fele vastagságú lánclemezt erősítettek. Ez a lánctag így 12 lemezből állott egészen az 1914-ben történt lebontásáig. Az összes szükséges szerelvény elhelyezése után végül is 1849. november 20-án Haynau tábornok és báró Gerniger polgári adlátus jelenlétében a Lánchidat átadták a forgalomnak. Ezen a napon a hídon vámot még senki sem fizetett. A Lánchíd építésének költségei 1849 decemberéig 6 244 801 forintot tettek ki, azaz kb. kétszeresét az eredetileg tervezettnek. Ez az öszszeg is megtérült azonban a Lánchíd Részvénytársulatnak, - mint azt később látni fogjuk - a hídvámokból és egyéb mellékjövedelmekből. A híd tehát felépült és nemcsak jelképe, de eszköze is lett a két főváros és ezen keresztül az egész ország fejlődésének és felvirágzásának, amelyet a reformkor eszméi indítottak meg. Az egész nemzet élvezhette előnyeit, csak az nem, akinek végeredményben a híd létét köszönhette: gróf Széchenyi István. 47