Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd vízszintet „0" felett. Ez a hatalmas árvíz azután a városok egy részét elpusztította és sok emberélet elvesztését is okozta. Az árvíz azonban végeredményben nem ártott, hanem használt a híd ügyének. Egyrészt azért, mert Sina báró az első napokban 40 000 forintot ajánlott fel az árvízkárosultaknak, másrészt pedig Clark úgy nyilatkozott, hogy ha az állandó híd már készen állott volna, Pest lakossága a budai hegyekbe könnyűszerrel átmenekülhetett volna. 1838. július 16-án pedig Sina és Wodianer szerződést kötöttek, amelyben elvállalták, hogy a híd felépítésében közösen vesznek részt. E szerződés létrejöttében Széchenyinek is nem csekély része volt. A Hídbizottság 1838. szeptember 18-án elfogadta Clark tervét, amely szerint az építendő híd háromnyílású függőhíd lesz a Nákó-ház tengelyében, lánc-kialakítású főtartókkal és kőből falazott pillérekkel, illetve pilonokkal. Ezután már csak a szerződés végleges formába való öntése és királyi szentesítése váratott magára. Clark az építendő hídnak mind az alépítményeit, mind pedig a vasszerkezetét, igen nagy gonddal és hozzáértéssel tervezte meg. A feljárók földmunkájának elkészítésére jóval kevesebb munkát irányzott elő, mint az bármilyen más szerkezetű hídnál szükséges lett volna. Az alacsony partok mellett ez a körülmény igen fontos volt a költségek szempontjából és miután egy függőhídnál a pályaszint alacsonyan tartható, a rendszer előnyeit jelentős mértékben növelte más megoldásokkal szemben. A hídfők és pillérek építészeti szempontból is igen ügyesen és esztétikusan voltak megoldva. A falazott építmények - tehát a hídfők és mederpillérek - klasszikusan eklektizáló stílust képviseltek. Magukra a pillérekre Clark eredetileg körbefutó korinthusi oszlopsort tervezett, de az elfogadott tervben ez a rész elmaradt és a mederpillérek egyszerűbb kivitelben épültek fel. Ez a módosítás azonban - utólag is megállapítva - kiegyensúlyozottabb és a városképbe jobb beilleszkedő megjelenést adott a hídnak. Ami a vasszerkezetet illeti, az eredetileg tervezett 3-3 tartólánccal szemben a kivitelre került terven csak két-két tartólánc szerepelt. Ez a változatás már a modernebb elveknek felelt meg, mert míg a század eleji nagyobb lánchidak főtartói egy-egy oldalon 3, sőt 4 láncból állottak (így a Menai-híd is 4-4 láncon függött), addig a későbbi időkben már csak két-két, egymás fölé helyezett láncot alkalmaztak. Clark a főtartókat igen nagy biztonsággal méretezte; a láncok kihasználtsági foka alacsonyabb volt, mint abban a korban a lánchidak33