Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

I. FEJEZET Elgondolások és tervek a Pestet Budával összekötő hídról az időben nem volt felkészülve, s így azt - mint ahogy tényleg történt külföldről kellett volna behozni. A műszaki problémák megoldása mindenesetre másodrangú kérdés volt mindaddig, amíg a vállalkozás pénzügyi és politikai nehézségekkel állott szemben. Az anyagi vonatkozásokat tekintve, a szükséges összeg előteremtése nem volt egyszerű feladat. A hajóhíd tulajdonosai, Buda és Pest városa, nehezen szánta volna rá magát arra, hogy a szépen jövedelmező hajóhíd helyett állandó hidat építsen, amelynek hatalmas befektetését a fennálló helyzet - tudniillik, hogy a hídon a nemesség, katonaság és papság vámmentességet élvez - alapján, hosszú évtizedeken át sem tudta volna visszanyerni és gyümölcsöztetni. Maga a nemesség nem érezte hiányát a hídnak, hiszen a hajóhíd ingyen állott rendelkezésére. Önkéntes felajánlásra vonatkozó felhívás csak olyanok részéről talált volna visszhangra a nemesség körében, akik erre a rendre példával és befolyással is tudtak hatni. Nehezítette a helyzetet, hogy a nemesség felajánlását a Ludoviceummal kapcsolatban egyszer már igénybe vették. A nemesség és városi polgárság közös megmozdulását csak a kormány érdeklődése segítette volna elő. A kormánynak viszont nem állott rendelkezésére pénzügyi alap egy ilyen „érdeklődés" finanszírozására. Láthatjuk, hogy az anyagi kérdésekhez milyen szorosan kapcsolódtak a társadalmi problémák. Ezek után megérthetjük, hogy az előzőekben felsorolt ötleteknek, elgondolásoknak és terveknek - a műszaki megoldás kezdetlegességén kívül - miért nem lehetett még csak komolyabb visszhangja sem. Csak olyan javaslatnak lehetett sikere, amely mögött társadalmi osztályokat átfogó pénzügyi alap, és olyan társadalmi-politikai tényező áll, amely képes egyrészt a jelentkező nehézségeket leküzdeni, másrészt pedig a tökéletes műszaki megoldását garantálni. Ezt a javaslatot gróf Széchenyi István tette meg, az ennek támogatására szükséges anyagi, társadalmi és politikai erőket pedig az ő személye jelképzete. 23