Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

IV. FEJEZET 4. A szerelési eljárások Ehelyett a lényegesen könnyebb vasbeton-pályalemezeket alkalmazták teljes sikerrel. (Az egyedüli Szabadság hídon maradt meg a zorésvasas elrendezés, itt azonban annak jó része a robbantás után is helyén maradt s így elbontása fölösleges volt.) Vasbeton pályalemezt terveznek az Erzsébet hídra is. 4. A szerelési eljárások Talán ezen a téren a legszembetűnőbb az elmúlt 100 esztendő fejlődése. A leginkább említésre méltó körülmény a szabadszereléseknek a második világháborút követő újjáépítés során történt alkalmazása. Míg a múlt században, de még a XX. század 30-as éveiben is, a vasszerkezeteket teljesen beállványozva szerelték, addig 1945 után - a kétségbeejtő fa hiánytól és a forgalom sürgető szükségétől kényszerítve, szakítottak a beállványozás kényelmes, megbízható, de igen drága és időt-rabló módszerével és az összes többtámaszú szerkezetet (a kéttámaszúak közül is azt, amelyiket lehetett) szabadon, konzolos kinyúlással szerelték. A megoldások merészségében a németeket is megközelítették, akik felrobbantott hídjaik helyreállítása során tudvalevően a szabadszerelés legváltozatosabb formáit alkalmazták. Az állványozásnak az ívhidaknál szokásos kialakítását takarították meg a Margit híd főtartóinak sajátságos rendezési eljárásával, amelyet az előzőekben már ismertettünk. Ez az eljárás egyébként Európában is párját ritkította, az úszódaruk ötletes felhasználását tekintve. * * * Mindezen szempontok és tényezők mellett még igen sok mást is felhozhatnánk az építési eljárások fejlődésének illusztrálására; azonban már ezek is rávilágítanak arra a kézzelfogható tényre, hogy 100 év alatt az építési idő - a körülményektől függően - legalább a felére, a költségek fajlagos (hasznos felületre eső) értéke pedig hatodára vagy hetedére csökkent a nagy folyami hidak építésénél. E fejlődés során a magyar hidászok - kezdeti hátrányukat és tapasztalatlanságukat behozva - mindig együtt haladtak a fejlettebb külföldi országok hídépítőivel, sőt sok szempontból azokat felül is múlták. Hazánk mindig több-kevesebb pénzügyi és egyéb anyagi nehézséggel küzdött, s ezért még értékesebb az a megbecsülés és elismerés, amelyet hidászai a múltban és a jelenben az ország színe és a külföld előtt maguknak kivívtak. 171