Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története dig a MÁV Pályaépítési Főnökség végezte. A túlemelést itt is - miként a Déli vasúti hídnál - a talpfák magasításával érték el. A hídszerkezetek próbaterhelése 1955. május 4-én és 5-én történt meg, amelynek során álló-, lassú (15 km/h) és gyors (40 km/h) próbákat végeztek, a kikötőági hídszakaszon 2 darab, a mederág felett 4 darab egymással összekapcsolt 424 sorozatú lokomotívval. A hidat 1955. május 21-én adták át a forgalomnak, s ezen a napon haladt át - közel 11 évi szünet után - az első személyvonat a hídon. 11. A jövő feladata: az Erzsébet híd újjáépítése Tíz évvel a háború pusztítása után, 1955-ben a főváros felrobbantott 6 hídja közül öt ismét állott, s további két új szerkezet: az Árpád híd és a félállandó jellegű Kossuth híd járult a hidak sorához. Egyedül az Erzsébet híd, az első világháború előtti magyar hídépítés büszkesége, vár még helyreállításra. Ezt a hidat könyörtelenül és totálisan tönkretették. A budai oldal lánckamráinak felrobbantása után a teljes tartószerkezet a Dunába zuhant, magával rántva a budai pilont is a pusztulásba. A roncsok kiemelése igen nehéz feladatot jelentett, aminek megoldásához csak 1947 második felében fogtak hozzá. Miután kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy ennek a hídnak az újjáépítése fog a legkésőbb megtörténni, a teljesen leomlott budai pilon roncsainak eltávolítása, valamint a hajózás szempontjából elengedhetetlenül fontos tisztogatás elvégzése után a roncsemelési munkákat egy időre beszüntették, illetőleg lelassították. Az épségben maradt pesti pilont a lehorgonyzó lánccal együtt a helyén hagyták, és megfelelő merevítésekkel rögzítették. A láncszerkezet és merevítő-tartó még vízben fekvő részeinek kiemelését 1950-ben folytatták nagyobb erővel. A nyugodt ütemben végzett munka során igen sok anyagot hoztak partra, mígnem elérkeztek egy nagyobb, összefüggő tartórész kiemeléséhez. Miután a robbantás óta eltelt idő alatt a roncsok igen beiszapolódtak, az emelést csak sürü emelőállványzatról lehetett végezni. A befektetett költségek és munka már-már eredményt hoztak, mikor a hirtelen megáradt Duna az emelőállványt elsodorta és a megemelt roncsot ismét a mederbe döntötte. A továbbiakban a roncsemelés üteme ismét csökkent, s főleg a felderítő búvármunkákra korlátozódott. 1955-ben kezdték meg azután erősebb ütemben ismét a munkákat, amikor a roncsok kiszabadítását iszapszi166