Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

III. FEJEZET 9. A Petőfi híd Sok nehézség után végül is a roncsot 4,5 m-rel emelték meg és hozzá lehetett látni a bontáshoz, annál is inkább, mert a jégzajlás megindulásáig ekkor már csak a tíz hét volt hátra. A 2300 t súlyú szerkezet szétbontását hatalmas ütemben végezték - két főtartót a nagyfokú keresztirányú merevség folytán állvány nélkül bonthattak, míg a másik kettőt szerelőállványról szedték szét. A munka gyors elvégzését nagymértékben előmozdították a 100 tonnás úszódaruk, amelyek 35-40 tonnás darabokat szállítottak a partra. Nélkülük a bontás munkája - miután a szerkezetet elemeire kellett volna szétszedni - egy fél évig is eltartott volna, szemben a valóságos 12 héttel. December 18-án az utolsó főtartó-darab is a parton volt, a következő évben pedig a két oldalnyílást is megtisztították a roncsoktól. A bontási munkák során különösen az autogénvágók mutattak fel kiemelkedő teljesítményt, akik sokszor egyenként 450 szegecsfejet is lefújtak naponta, lehetővé téve a bontás gyors befejezését. Említettük már, hogy az építésnek 1949-ben kellett volna megindulnia. A vasszerkezet gyártására azonban csak az Árpád híd építésének befejezése után, 1950-5l-ben kerülhetett sor. Az újjáépítés során mintegy 50 % acélszerkezetet kellett újra legyártani, illetve pótolni. Az alépítmények helyreállítása már 1950 nyarán megindult. Itt csak a pillérek felső részét kellett kijavítani, és a szerkezeti köveket az új főtartó-kiosztásnak megfelelően átépíteni. Ugyancsak megkezdődött a Boráros téri feljáró átépítése is, amelyet a Hídépítő Vállalat végzett el, Láber Kornél helyszíni építésvezetése mellett. 1951-ben megkezdték a vasszerkezet szerelését és a pesti rakparti áthidalásnak az új elrendezés alapján való átépítését. A pesti feljáró patkó-alakú útvonalvezetése és a villamoshurokvágány megszűnt, s helyettük a körútba messze benyúló rámpás feljáró készült. A patkó-alakú feljáróktól körülvett teret feltöltötték, s rajta keresztül egy gyalogalagutat építettek, amely a Ráday-utca felőli oldalt a Soroksári-út forgalmával összeköti. Míg 1936-37-ben a híd vasszerkezetét szinte teljes mértékben beállványozva szerelték, addig 1951-52-ben konzolos szabadszerelést alkalmaztak, segédjármos ideiglenes alátámasztásokkal. A főtartók egyes darabjait a 100 tonnás úszódarukkal úsztatták a munkahelyre, és ott konzolosan kapcsolták a meglévő főtartó végéhez. A hidat közel két évi munka után, 1952. november 25-én adták át a forgalomnak. 163