Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

III. FEJEZET 4. A Szabadság híd Az eredeti építés során - 1896-ban - a konzolokat Európában akkor először alkalmazott konzolos szerelési móddal, úszó munkaállványról építették be. 1946-ban az egyes rúdelemeket a 100 tonnás úszódaruk vitték a helyükre, majd mindaddig felfüggesztve tartották, amíg a ferde rács-rudakkal az alsó övet meg nem fogták. A konzolok szerelését a befüggesztett rész beemelése követte. Ezt 1946. július 12-én a két 100 tonnás uszodára segítségével végezték el, s ezzel a főtartók szerkezetének szerelése befejeződött. A két befüggesztett tartó, - amelyek támaszköze 46,90 m volt egyenként mintegy 120-120 tonna terhet jelentett a 100 tonnás úszódarukra, azaz teherbírásuknak mintegy 20%-val terhelte túl azokat. A tartórészek beúsztatása éppen ezért nagy óvatossággal, szélcsendes időben, a hajóforgalom időleges szüneteltetése mellett történt meg. Ez az eljárás Magyarországon első ízben alkalmazott szerelési mód volt (a Kossuth hídnál nem két daru, hanem csak egy dolgozott). Az állványozás megtakarítása az anyagban elért nyereség mellett legalább 2 hónapi időnyerést is jelentett. A főtartók beépítése után került sor az új pályatartók szerelésére is, valamint befejezték a megsérült, vagy nem kielégítő teherbírású rácsrudak megerősítését is. A hídszerkezet rácsrúdjai András-keresztekkel összerácsozott osztott szelvényű rudak; ezek megerősítését a legtöbb helyen összefogó lemezek ráhegesztésével végezték el; néhányat azonban teljesen kicseréltek. A pályatartókat és a pályaszerkezetet - a lehetőség szerint - a régihez hasonlóan állították helyre. A burkolati munkát, - ami fakockával történt - két cég végezte, egyidőben haladva mindkét part felől a híd közepe felé. Érdekes összehasonlítani az 1896-os építést és az 1946-os újjáépítést a szerelés és gyártás szempontjából. Az újjáépített hídba kereken 2300 tonna új vasanyagot kellett beépíteni; a mühelygyártás 24900 munkanapot, a helyszíni szerelés pedig 50 000 munkanapot igényelt, ami napi 61 kg vasszerkezet gyártását, illetve 46 kg vasszerkezet szerelését jelenti (1896-ban, átlagban 52 kg volt a naponta gyártott, és 33 kg a naponta szerelt szerkezet súlya, tehát napjaink hídépítési technikája elsősorban a szerelésben tökéletesedett.) Tekintettel a várható igen nagy forgalomra, a hidat az 1. osztályú hidakra előírt közúti terhekre - 24 tonnás gépkocsik és 450 kg/m

2 megoszló teher - méretezték, a villamosok figyelembevételével. 143