Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)
II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE
II. FEJEZET 6. Az Újpesti (északi) vasúti híd Mind a főági, mind pedig az öböl feletti áthidalások főtartói csonkaszegmens alakúak voltak. A pálya-hossztartók között szélrácsot nem irányoztak elő, de azokat 3,06 méterenként keresztkötésekkel látták el. A főtartók tengelyeinek távolsága 5,0 m volt a tervek szerint; az északi oldalon egy 2,0 m széles gyalogjáró építését is tervbe vették - a főtartókon kívül eső elrendezéssel. A vasszerkezet anyagául hegeszvasat választottak, ami abban a korban még igen elterjedt volt (az első folytacél hídszerkezet éppen a Ferenc József híd volt). Az erőtani számítások során két darab, 14,4 tonna tengelynyomású mozdonyt és 3,3 t/m teherkocsi sort vettek alapul. A vasanyagra megengedett feszültségek pedig a főtartóknál húzásra és hajlításra 800 kg/cm 2 , a pályatartóknál 700 kg/cm 2 , a szélrácsokban pedig húzásra 900 kg/cm 2 voltak, ugyanakkor azonban a terheket biztonsági tényezővel már nem szorozták. Az alépítmény tervei szerint az ellenfalakat az óbudai oldalon és a Szúnyog-szigeten (Népsziget) egyszerű szádfalazással, a Duna főnyílásában levő mederpilléreket süllyesztőszekrényes pneumatikus alapozással, az öbölben levő pilléreket pedig úgynevezett mozgó keszonokkal kellett alapozni. A mozgó keszonokkal úgy történt az alapozás, hogy miután a kis ágban levő pillérek alapsíkja csak kevéssel nyúlt a meder alá, a vas-süllyesztőszekrényben az alaptestet kibetonozták, majd a szekrényt lassan visszafelé kezdték húzni. A mindig magasabbra húzott szekrény védelme alatt folytatták azután a felmenő falazatok munkálatait is, míg végül a vasszekrényeket teljesen eltávolították. Az Újpesti-szigeten a nagy és kis meder feletti szerkezetet töltés köti össze, az óbudai oldalon pedig a parti ellenfalhoz még egy 22,0 mes parti áthidalás is csatlakozik. A nagy dunai pillérek burkolata az árvízszint fölé 1 méterre nyúló gránit-köpeny, e felett pedig mészkőburkolat van. A pilléreket a teherbíró agyagrétegre alapozták, mivel ez a budai oldalon mélyebben fekszik, az alapsíkot - pl. a második pillérnél Óbuda felől számítva mintegy 18,0 m-re kellett a 0-víz szintje alá levinni. Az építkezésnél felhasznált gránit-anyag bajorországi eredetű, a mészkő pedig budakalászi és békásmegyeri bányából származott. A híd összhosszát a tervek mintegy 673,0 m-re irányozták elő. Az építő vállalkozó a munkálatokat 1894 tavaszán kezdte meg a felvonulási épületek létesítésével, valamint a kitűzéssel és a parti alapgödrök kiemelésének megkezdésével. 111
